A Gyermeknap margójára
A világ sok országában ünneplik ezt a napot június elsején, ami Törökországból indult el. Magyarországon, 1931-től ismert, igaz akkor még gyerekhétként emlegették és egy hétig tartott. 1950-től csak egy nap, május utolsó vasárnapja a gyerekeké. Az ünnep célja: megemlékezni a világ gyerekeinek testvériségéről, egymás közti megértésükről és a gyerekjólét érdekében kifejtett küzdelemről.
Ez a nap valóban a gyerekekről szól, hogy jól érezzék magukat, felszabadultan játszhassanak, vidámak lehessenek, s minden úgy történjék, ahogy szeretnék. Kicsit körülöttük forog a világ a családokban és a városokban is. Érdekes, gyerekeknek való programokat szerveznek, ahol önfeledten játszanak. Gyakran vannak az óvodákban kerti partik, ahol minden a gyerekek kedvére történik.
Ez a nap csak az emberpalántákról szól, talán még a nap is az ő kedvükért süt ki, s ez így természetes. S ezután visszaáll minden, a rendes a kerékvágásba, ahol szintén központban vannak a gyerkőcök, de normál körülmények közt megjelennek a korlátok is, egészséges személyiség fejlődésük érdekében.
Sajnos vannak olyan családok, ahol minden nap gyereknap van, s az történik, amit a gyerekek akarnak, s a szülők, szinte engedelmeskednek „gyermek őfelségének” minden téren. Ott nyaralnak, ahol ő szeretne, odamennek szórakozni, ahol ő jól érzi magát, s mindig az történik, amit „ő felsége” enged, akar – s szeretne. Az ilyen gyerekeknek nem kell segíteni sem otthon, mert fárasztja, a rendszeres sport szintén, az iskolatáska cipelése is, ezért kíséri a szülő felsős gyerekét minden reggel iskolába, viszi táskáját, hogy kímélje szegényt. A leckét természetesen majdnem mindig a szülő kapja, különösen, ha kutatni, utána olvasni kell. Ezek a gyerekek gyakran magányosak, nehezen illeszkednek be az osztályba. Önértékelésük nem reális, mert környezete tökéletesnek látja, elvégre ezt várják el szülőktől.
Ezekre a gyerekekre nagyon nehéz jövő vár, nem tudnak alkalmazkodni, ott érzik jól magukat, ahol körülöttük forog a világ, s nem csak egy napon, az év 365 napján. A legjobb szándékkal nehezítik meg a szülők a gyerekük életét, jót akarnak, s rosszat adnak.
Szeretni kell a gyerekeket, okosan, kényeztetés nélkül. Tanítsuk meg őket örülni kis dolgoknak, az elvégzett munka örömére, a közös munka élményére. Segítsük őket a tanulásban, de ne helyette csináljuk meg a feladatot, kutassunk közösen, jó kis móka lehet ez is. S a közös munkálkodás kedvezően hat a személyiség fejlődésükre is, megtanulnak alkalmazkodni. El kellene gondolkodni, mikor is tehetünk jót a gyerekekért. Igaz ez minden szülő magánügye, mint az is, hogy boldog, vagy boldogtalan felnőtt válik majd szemük fényéből.
Nem szeretném a gyereknap szépségét, vidámságát elrontani, de szeretném, ha minden gyerekből egészséges, boldog felnőtt lenne, harmonikus személyiséggel.
A szeretet nagyon fontos, nélkülözhetetlen, szeressük gyerekeinket, de okosan, hogy segítsük őket, s ne a szolgájuk legyünk.
füredi zsuzsa