Aki a versek tollbamondásából énekel – Mi is az a cikerő?
Mozaikkép címmel Savanya István költő, dalszerző, előadóművész bensőséges előadóestjére került sor Szentesen a Városi Könyvtárban május 11-én a Zöldág Hagyományőrző Szakkör meghívására. A Szegedről származó egykori fiatal country zenész a feleségével és gyermekeikkel bő negyedszázada élnek Kanadában, Calgaryban. Szentesen 2000-ben, 2008-ban és 2011-ben muzsikált már. Azóta miként változott az élete? – érdeklődtem.
– 2014-ben nyugdíjba vonultam. A katedrától 30 év tanári munka után váltam meg. Jelenleg versekkel, dalszerzéssel, előadó művészettel, színpadi művek írásával foglalkozom.
– Melyek voltak műsora összeállításának szempontjai?
– Minden előadásom célja, hogy láttassak valamit az emberekkel, segítsek kapcsolatot teremteni önmagukkal. Ezt énekelt versekkel, mint kommunikációs eszközökkel igyekszem elérni. Hasonlóan, mint ahogyan Tinódi Lantos Sebestyén, Bakfark Bálint is tette az 1550-es évek idején a históriás énekekkel. Ők az érdekfeszítő híranyagot olyan kísérő dallamokkal adták elő, hogy a hallgatóság közben megtanulhatta, s velük dúdolhatta.
* Önálló estjeim hosszúsága a helyi lehetőségek szerint a rendelkezésre álló időbeni kereteihez igazodik. Ennek megfelelően akár több, akár kevesebb dal kap helyet a műsorban. A cél változatlan. Adni szeretnék a hallgatóimnak abból, amit én is bőséggel kaptam: szépséget, értéket, szeretetet, a szó és a zene együttes varázsát.
– Az énekelt versek műfaja miért életképes jelenleg is? Kiknek ajánlja?
– Mindenkinek ajánlom. A vers a lélek rezdüléseinek lüktetése, az emberi „életélmény” szavakban megnyilatkozó esszenciája. Ez elidegeníthetetlen az emberi minőségtől.
– Hogyan születnek ezek a versek s hozzájuk a zenék? Ez utóbbiak pl. autentikus “forrásai” honnan származnak?
– A versek tollbamondások. Önmagukat mondják a költő tollába. Ő pedig épp csak „a kéznél lévő” szerencsés íródeák. A zene úgy vonzódik a vershez, mint egy szenvedélyes hősszerelmes az imádott lényhez. Természetes, ösztönös szépséggel születnek, mint a népdalok.
– Mely hangszereken szólaltatja meg szerzeményeit?
– Bármilyenen, amit a vers üzenetéhez, hangulatához a legmegfelelőbbnek érzek. Pl. különböző hangolású gitárokon, kobzon, lanton, bendzsón, szájharmonikán és természetesen a dél-alföldi hangszerek közül a tekerőn és a citerán. Néhány hónapos az új hangszerem a CIKERŐ, amelyet Szerényi Béla készített el az én álmom / ötletem alapján. A tekerő és a citera összeépítésén alapszik, jól illeszkedik a versekben előforduló különböző hangulatok azonnali megszólaltatásához.
– Miként sikerül bő 30 évi kanadai tartózkodás, angol nyelvtanári főállás mellett a magyar szókincs és nyelvhasználat ilyen példátlanul tökéletes megőrzése és kiejtése?
– Erre nem tudok egyszerűen válaszolni. Mint ahogy az sem idegeníthető el tőlem, aki vagyok. Így a magyarságom is a lényem, ami lényegem fontos része.
– Hol (helyszínek / városok, országok) várható még, hogy koncertezik itt tartózkodása kb. 3 hónapja alatt?
– Többször Budapesten és környékén, de szívesen megyek bárhová, ahova szeretettel hívnak. Tovább szeretném folytatni az eddig végzett kulturális munkát és még sok közösségbe szeretnék eljutni nem csak itthon, de otthon is.
– További tervei Magyarországon és Kanadában, ahol szintén missziós tevékenységet tölt be feleségével együtt a magyar kultúra ápolása, népszerűsítése terén. Munkássága elismeréseként az Intenational Society of Poets 2002 óta három alkalommal jelölte az Év Költője címre angol nyelven írt verseiért. Ez évben nyújtott teljesítményéért Ezüst Serleg Díjjal jutalmazták. 2013-ban nyerte el Magyarországon az Ex-Libris Díjat. A közönség mely kiadványokban juthat a műveihez?
– CD: Otthoni ének, Tollrajzok, Fénytörés, Időkerék, A Szőke Tisza, Mozaikkép (jelenleg készülőben). Kötetek: Adj jelet, A fénynek háttal.
– Mit üzen a szentesieknek?
– Szentesnek óriási kincse az elmúlt 2 évszázad népzenei hagyománya. Itt emelem ki a világhírűvé vált egykori szentesi tekerő muzsika kultúrát, amit pl. Szenyéri János, Balla István, Szenyéri Dániel, Virágos Sándor, Bíró Sándor és még sokan mások műveltek a környező tanyavilágban éppúgy, mint a város kocsmáiban, lakodalmakban, névestéken. Szentes vonatkozásában ez egy szunnyadó „Aladdin csodalámpa”, amit ki kellene fényesíteni, hogy újra világítson a mai és a következő nemzedékeknek egyaránt.
– Ön ma ismét néhány „fényesítő” mozdulatot tett Szentes régmúlt népzenei kincse mielőbbi fényességéért. Köszönöm az interjút!
Hankó Györgyné
Fotók: Dobáné Éva
