Projektzáró a múlt és jelen összefoglalásával – Mérföldkő a Petőfi életében
Április 28-án Szentes Város Önkormányzata a Norvég Alaptól nyert 300 millió forintos pályázati forrás felhasználásával elkészülő Szentes Szecessziós Ház projektzáró rendezvényét tartotta a Megyeháza dísztermében.
Ökrös Ferenc projektgazda köszöntője után Szirbik Imre polgármester szólt a jelenlévőkhöz.
Majd Labádi Lajos ny. levéltár igazgató idézte fel az épület történetének legfontosabb eseményeit 1890-től egészen napjainkig. Szólt arról, hogy a Petőfi Szállón 1961-ben, 1964-65-ben majd 1967-ben végeztek felújításokat, átalakításokat. Azóta jelentősebb munkálatok nem történtek. Az első ember, aki a korabeli Petőfi Szállodában megszállt, Futó Zoltán református lelkész volt, az utolsó pedig 1984-ben egy német házaspár. A színházterem felújítására 2003-ban költött utoljára a szentesi önkormányzat. Az utolsó létesítmény, amely 60 év után, 2008 nyarán zárt be az épületben, a Petőfi Cukrászda volt.
A Petőfi helyén egykor álló Zöldkoszorú vendéglő bezárásáról, elbontásáról az 1890-es években volt kénytelen dönteni az akkori képviselő-testület, majd 1896-ban pályázatot írt ki az új szálloda épületére. A pályázatra 15 pályamunka érkezett a december végi határidővel. A bírálatban olyan neves építészek közreműködtek, mint Alpár Ignác vagy Lechner Ödön. A pályázat győztese Komor Marcell Magyar Szellem jeligéjű pályamunkája lett. Komor Marcell egyébként Lechner nyomdokain haladt.
1897 májusában kezdődtek a munkák. A testület döntése értelmében 160 ezer forint állt rendelkezésre, ám hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ez az összeg kevés lesz a teljes épület felépítéséhez. Először a Kossuth utcai szárny készült el, még ebben az évben megtartották a Bokrétaünnepet. 1898. őszén a Kossuth utcai szárny átadásával került sor a zárkő letételre és a névadásra. Dr. Lakos Imre polgármester ezen az ünnepségen jelentette be, hogy az épület a legmagyarabb költőről, Petőfi Sándorról lesz elnevezve. Ekkor még javában folytak a mai Petőfi utcai szárny – akkor Úri utca – építkezései, egészen 1899. áprilisáig.
Labádi Lajos elmondta, hogy az épület teljes alapterülete 4774 m2. A Petőfi Szálló volt a város első villanyvilágítással rendelkező épülete. A teljes költségvetése végül elérte a 300 ezer forintot, amelyet a város akkori vezetése részint önerőből, részint hitelből fedezett.
Hallhattunk még arról, hogy az épület 1950-ig volt a város tulajdona. Majd állami vállalatként üzemeltették tovább. 1963-tól szegedi központtal működött a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat. Az épület 1/5-öd része, azaz a színház, maradt továbbra is Szentes város tulajdona. A rendszerváltással teljesen ellehetetlenült az épület helyzete, a hosszas pereskedést nagyon megsínylette a magára hagyott szálloda.
A Szentes Szecessziós Ház projekt társadalmi és művészeti ismérveiről Wittek Krisztina főépítész tájékoztatta a megjelenteket. Vázolta, hogy az 1800-as években még szinte csak földszintes épületei voltak a városnak. Szentes polgárosodásával azonban a nyugati művészeti és építészeti hatások egyre ismertebbé váltak. Fontos fordulópont 1836, az örökváltsági szerződés megkötése, a polgárosodás fejlődésében. Ybl Miklós elkészítette tanulmánytervét a Városházáról 1859-ben, ami azonban nem valósulhatott meg. 1878-ban vármegye központ lett Szentes, ami komoly lökést adott a fejlődéshez.
(Kinagyítható!)
A jelenről szólva részletezte a Norvég Alap pályázatának előkészületeit, ismertette a pályázatban közreműködők szerepét. Elmondta, hogy Szenes István belsőépítész, Zemberi János asztalos, a HK-Ceram, az Art-átrium, valamint Gönci András textil iparművész tevőleges munkájának köszönhetően az eredeti állapotnak megfelelő felújítás történhetett a kávézó és a közösségi terek belső megjelenítésében és a külső homlokzaton.
Dr. Béres Mária, a Koszta József Múzeum igazgatója 10 éve él Szentesen. A múzeum feladata lesz az első kiállítást létrehozni. Ehhez meghirdették, gyűjtik az épülethez kötődő tárgyi, írásos és képi emlékeket. Sajnos nem túl sok minden került elő. Egész korszakok hiányoznak a Petőfi múltjából, vagy csak nagyon töredékesen lelhetőek fel. A múzeum azonban nem tett le eredeti elképzeléséről, hogy “0-24-ben” mindenkié legyen majd a Szecessziós Ház, olyan épületté váljon, amely a polgári otthon melegét és a régi értékeket életre képes kelteni.
Életre is kelti, modern módon, egy információs pult segítségével, a számítástechnika legmodernebb lehetőségeit kihasználva. Érdeklődéssel várjuk.
Összeállította: DT.
