Kopognak az esőcseppek:
farügyeket ébresztgetnek;
a jácintok kék harangját
sorra-sorra megkongatják.
Kopognak a faágakon,
minden kicsi rügyablakon;
„Ébredni már, ébredni már!
Tavasz jön, már szól a nyitány.”

Kopognak az esőcseppek:
kipp-kopp, kipp-kopp, hullnak, esnek.
Dallamokat kopognak ki,
mint gépírólány ujjai.
Gyönyörű lesz ez a szöveg,
amelyet a keze ír meg;
virágos rét, dalos határ,
kék vizű tó, szálló madár.

Kopogjatok esőcseppek,
kikeletet hirdessetek;
ifjú tavaszt a vén földnek
és hitet a csüggedőknek!
A csongrádi népi író, költő 13 éve hagyott itt bennünket, idén szeptemberben lenne 94 éves.Versével emlékezünk gazdag életútjára, prózai és irodalmi munkásságára, a szülővárosára, Csongrádra hagyott értékekre. Versével emlékezünk a Költészet Napjára.

Ez a bejegyzés 2017 04 17 11:59-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei, Verssarok. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.