A Koszta József Múzeum előadásokkal emlékezett meg hajdan élt neves hölgyekről, példaként állítva, mintegy bemutatva röviden életpályájukat a mai hölgyeknek, s persze az érdeklődő uraknak is. A “Mi kell a nőnek …” c. múzeumi este során először Filep Fanni beszélt a régi idők pipereeszközeiről, kiderült, a kedves fésűket, tükröket a korabeli sírokból lehetett megismerni.

Az első magyar régésznő küzdelmes életét Király Edit ismertette. A nemesi származású erdélyi Torma Zsófia az 1800-as évek második felében fura különcként élte életét. Őslénytani kutatásokat végzett, a tordosi cserép, csont és kő gyűjteménye a szakmát azonban sokáig nem villanyozta fel. Mivel jelentős időt töltött közben nővére gyermekeinek nevelésével, így szakmai ismeretei nem lettek teljesek. A régészet területén tevékenykedő férfi munkatársai “bogarászó kisasszonynak” csúfolták, lenézték, mindez nagyon megviselte, de kitartott. Kutatásait három évtizeden át végezte. Halála előtt néhány hónappal érte a megtisztelő elismerés, 1899 tavaszán. A Kolozsvári Egyetem díszdoktorává választotta. Ebből is látszik, kortársai előtt járt – hallhattuk.

Pintér Zsófia a szentesi csipke történetéről, Szemerédi Ágnes az ápolók példaképévé vált Kossuth Zsuzsannáról emlékezett meg. Purgel Nóra könnyedebb témával készült a Nő és a divat címmel, a barokktól napjainkig a legfontosabb divat diktátorokat idézte fel. Dr. Béres Mária az ’50-es évek elején Ratkó Anna miniszterségének, döntéseinek, az akkori társadalmi légkör felelevenítésének szentelte előadását. A kevéssé iskolázott, Rákosihoz hű Ratkó Anna azonban el tudta azt érni, hogy a háború után megfogyatkozó magyar népesség, minisztersége néhány évében mintegy 800 ezer fővel tudott gyarapodni.

Kép és szöveg: dt. 

Ez a bejegyzés 2017 03 11 00:28-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Szabadidö. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.