Udvariasság az utakon…
Az elmúlt időben a melegedés után kaptunk a csapadékból bőven, aminek talán nem csak én nem örültem. Nem kerékpárosok időjárása ez, de, ha menni kell, nincs pardon, menni kell.
A városi utak minősége mindenki előtt ismert, sajnos a kátyúk már a belvárosban sem ismeretlenek. Napsütéses időben nem is okoz ez gondot, csak figyelni kell. De, ha több eső esik…!
Szinte ezer tóvá válnak a kisebb, de forgalmas utcák, különösen manapság, amikor az olvadás hatására van bőven a vízből.
Természetesen az autósoknak és a bicikliseknek is menni kell, ha az útviszonyok rosszabbak is. Van sok olyan autóvezető, aki udvariasan lelassít, ha gyalogost vagy két keréken közlekedőt lát, s nincs semmi gond. Lehúzódás az út szélére előfordul a bicajosok részéről is, s mindenki folytatja a maga útját, gond nélkül.
Sajnos vannak olyan gépkocsivezetők is, akik nagyobb sebességgel mennek – biztos megvan az okuk rá – nem figyelve vízre, kátyúra, csak a sietségre, és zsupsz bele … nem törődve, hogy mekkorát csap a vízbe, fröcsköli le a gyalogost, kerékpárost.
Így jártam tegnap kétszer is. Szerencsére haza tudtam menni átöltözni, mert a nadrágom tiszta víz lett, és nem akartam jobban megfázni. Bizonyos értelemben szerencsém volt, de aki nem tud átöltözni? Egész nap nedves, piszkos ruhában kell lennie, számolni a megfázás veszélyével?
Jó lenne, ha már az utakon nem tudunk változtatni, legalább magatartásunkon próbáljunk meg! Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára!
De kedves sofőrök, a gyalogos és a kerékpáros is ember, apróbb dolgokban is figyeljenek rájuk, ránk. Tudom, néha mi sem vagyunk angyalok, de akarattal ne okozzunk egymásnak bosszúságot, esetleg betegséget. Köszönöm.
füredi zsuzsa