Kátai Feri bácsira emlékezve
Őrizzük kincseinket!
(Kátai Feri bácsira emlékezve)
Aki írni születik, annak írnia kell
akkor is, ha tenyerét ásó, kalapács sebzi,
nyakát húzza a kubikos talicska istrángja,
az a kövek és szavak rabszolgája, s a míves
generációk életben tartója örök időkre.
A szó összeköt, ahogy malter a falakat,
a szívben, s agyban kalapálja a téglákat össze,
az emlékek helyszínét, a névsort, s a munkát,
mely nehéz volt, becsülettel végzett.
Őrizte kincseinket, mesélt és tanított,
példás emberek közt ő maga is példa.
Írni született, hát jó hírt vitt a jövőnek:
A megélt idő az utódok kincse lett…
A Conkovok, Zsoldosok, Szalváék…
Az orvosok, kik a szakma mesterei.
A leventék, katonák, s a sok kőműves,
a kincseket termő őshonos almafák…
Megírta, mert írnia kellett.
Arra ment, amerre tanítói intelme vitte…
Dömsödi Teréz 2017. január 18.
Fájó szívvel tudatjuk, hogy drága szüleim
Kátai Ferencné Székely Rozália és
Kátai Ferenc népi író hamvasztás utáni búcsúztatása
február 11-én 11 órakor lesz a Szeder temetőben.
Gyászoló családja