A P. Mobil együttes a szentesi éjszakában
„Annál többet elérni, mint egy generációnak a részévé válni, többet úgy sem lehet. S az megvolt.” (John Lennon)
Az idézettel Schuszter Lóránt arra a kérdésre válaszolt, hogy van-e olyan, amit másként tett volna, és valóban, a P. Mobil együttes “egy generáció részévé vált”!
Két évvel ezelőtt a következő szlogennel köszönt el az együttes Szentestől, “… ez volt a P. Mobil, találkozunk valahol, valamikor…”, s október 15-én este az ifjúsági házban a találkozás megtörtént, de ez alkalommal nem kellett 30 évet várni, mint két évvel korábban.
A P. Mobilt a magyar rock történelem legfontosabb zenekarának aposztrofálta a szaksajtó (Rozsonits Tamás). Az együttes napjainkban is fejlődik, és nem tért (tér) le a választott útról, eközben megőrizte saját hagyományait is. Schuszter Lóránt “a főnök” saját játékszabályai szerint játszva vág rendet életművében, s fő erénye, hogy “zenei és szövegviláguk az adott kor lenyomatai, világosan kifejtett, előremutató gondolatokkal”. A zenekarban fennállása alatt sok tehetséges (kisebb rock lexikont lehetne kiolvasni e névsorból) zenész játszott, de a zűrös tagcserék ellenére mégis megmaradt a “banda sajátos íze”.
Hihetetlen (ha megszakításokkal is) de már 43 éve szól a P. Mobil. 1973-ban közleményben tudatta Lóri a rajongókkal, hogy a botrányosnak ítélt elődzenekart – a Gesarolt – feloszlatta (politikai nyomásra) és megalapítja a P. Mobil együttest. Az eltelt idő igazolta a névválasztás létjogosultságát, hiszen a latin perpetuum mobile szó, magyarul örökmozgót jelent.
Korábban a kommunista rendszer által ellenségnek tekintett zenekar politikai ráhatásoktól függetlenítve is azt az utat “énekelte” meg, amelyen anno elindult. Szerencsére a fiatalabb generáció el sem tudja képzelni, hogy mit jelentett a 70-80-as években rendszeridegenként, kitaszítottként játszani, egyáltalán működni. Nagyszerű dalaikon keresztül (“Hobo” is szövegírójuk volt) hihetetlen népszerűségnek örvendtek még annak ellenére is, hogy a rádióban elvétve lehetett hallani Őket, s a tévés szereplés eleve kizárt volt, természetesen akkor nem voltak olyan technikai “kütyük” sem, mint napjainkban. A hatalom elnyomása, megbélyegzése egyfajta tiltott gyümölcs státuszba emelte a P. Mobilt, amely titokzatossággal párosulva csak növelte imázsukat, és pontosan ezért számított ünnepnapnak egy koncert (persze ha nem voltak betiltva). A P. Mobilról készült fekete-fehér képek kincset értek.
A szentesi éjszakát a rocker kifejezést megtestesítő Schuszter (hál’ Istennek most itt volt) jelenlétével koronázta meg, s amikor belecsaptak a húrokba, a közönség egyfajta időutazást élhetett át, köszönhetően annak is, hogy a koncert során többször is volt utalás a kultikus helynek számító MÁV-kult bulikra. Mi – főleg középkorú – rajongók, nosztalgiával emlékeztünk a “hőskorra”, a klasszikus számokat pedig libabőrösen énekeltük, testközelből érezhettük át a rock elsöprő erejét. Lóri többször is elmondta, milyen csodálatos a szentesi közönség, itt a “Viharsarokban” mennyivel másabb a fogattatás, s köszöni, hogy itt lehetnek.
Mi is köszönjük, hogy itt voltak. Mit is kívánhatnánk Nekik, minthogy örökké énekeljék, “…örökmozgó lettem, nem állok meg sohasem…”. Köszönjük P. Mobil, köszönjük Lóri!
Dr. Dömsödi József