Fülep Lajos: Ami lehetsz
Ahogy éveid múlnak, az emlékek fakulnak.
Soha nem tudhatod, mit is hoz a holnap.
Lehetsz magányos tölgy, bölcsen a hegytetőn,
lehetsz sudár fenyő, ég felé révedőn.
Lehetsz szomorúfűz, bús lehajló ággal,
törékeny fehér nyír, rezgő lombozattal,
vén göcsörtös akác, hófehér virággal,
megtelve méheknek zümmögő rajával.
Rezgő nyár, üde zöld, s ezüst levelekkel,
turbékoló gerle parányi fészkével.
Szelídgesztenyefa, ötujjú levéllel,
melegséget ontó, porhanyós terméssel.
Kecske rágta kóró, vagy mezőn szép virág,
melynek a szépsége már ecsetért kiált.
Lehetsz akár kaktusz, pompázó virággal,
tüskéitől védve, szemben a világgal.
Parányi hóvirág, lelógó haranggal,
rikító kikerics, kénes sárgasággal,
vagy mégis orgona? Szegények virága,
vagy a kék nefelejcs a kedves ablakába?
Lehetsz vörös rózsa, szerelmek záloga,
vagy fehér, mely tiszta, mint a hó illata,
vagy talán liliom, bódító illattal?
Fehér ártatlanság titkokkal, vágyakkal.
Jácint vagy tulipán, s illatozó nárcisz,
lehetsz őszirózsa, mely későn virágzik.
Ha majd egy sírcsokron fehér szegfű leszel,
immár számot vethetsz bűnnel és erénnyel!
(Szentes, 2016. október)