Sziklai Viktor: Szelek szaggatta szavak
Miért támad fel mindig a szél
szétszórt szavakat tépni meg?
A károgó varjak hangját
vajon ki érti meg?
Hol egy kis nép őrzi a tépett zászlót,
hallgassátok a kiáltót,
szűnjön a közöny,
könnyek a kövön, a járdán.
Egykor meleg szavakat szaggatott itt a szél,
esőként ömlött a járdán a vér.
Elhagyatott küzdelem e maroknyi földért,
segélykiáltás egy maroknyi népért!
Most hallgatom a szél játékos zenéjét,
élvezem a pesti utcák álmodó emlékét,
és rátok gondolok, „56”-os harangok.