Helytörténeti furcsaságaink nyomában – Katika néni kincsei
Az elõzõ lapszámunkban közöltük Zsíros Katalin ny. tanárnõvel készült beszélgetésünk elsõ részét. Katika nénivel helytörténeti kutatásai újabb eredményeit tekintettük át. Az elkészült két újabb tanulmány egyikérõl ejtettünk szót, most következzék a másik, amelynek kapcsán pl. ilyen fogalmakat járunk körbe, mint: kisdisznós kutykó, vagy a gógány…
Zsíros Katika néni másik tanulmánya a “Kihalt vízrajzi nevek Szentesen” címet kapta. Azonban mielõtt errõl röviden beszélne, még fontos fogalmakat tisztázunk Szentes földrajzi nevei gazdag anyagából.
Katika néni hitvallása, hogy földrajzi neveink minél nagyobb számban maradjanak fenn. Van azonban néhány, közülük ilyen a Sitér, amely mára teljesen kiveszett.
– Vajon mi lehet ennek az oka? – tudakoltuk.
– Ott kell kezdeni, – mondja – hogy a Kisér városrésznév eredetét nagyon nem kell magyarázni. Mára már sokan az Alsópárthoz tartozónak vélik a Kisért, pedig az Alsópárt a Kossuth utca, Vásárhelyi út és Villogó utca közötti háromszög. A Kisér a Kis érrõl kapta a nevét, s ma már nem válik el tõle a Sitér településrész név sem.
Katika néni, megerõsítve Ady Endre verssorait, gyûjtésében az 1900-as évre teszi szentesi családok Nagyvárad melletti letelepítésének idõpontját. Ezzel egy idõben osztottak telkeket a Kisháton. (Gergely utcától délre esõ terület, – szerk.)
Ez a telepítési folyamat, – meséli Katika néni – már nem volt olyan sikeres, mint a korábbi újszentesi. Az emberek jó része kilátástalannak, bizonytalannak ítélte az erdélyi faluba (Siter) költözést, ezért inkább maradtak, és elfogadták a Kisháton kapott kb. négyszáz négyszögöles portákat.
– 2000-ben beszélgettem egy idõs asszonnyal, aki úgy fogalmazott: el kellett felejteni ezeket a dolgokat. A Sitér elnevezés tehát egyfajta negatív töltettel bírt, az emberek nem szívesen beszéltek errõl az idõrõl, így a terület elnevezése is lassan eltûnt, a terület egybeforrt a Kisérrel.
Katika néni tanulmányai forrásainak jó részét még a hatvanas években akkor 80-90 évet megélt szentesiekkel folytatott beszélgetéseibõl nyerte, amelyeket összevetett a korabeli helytörténeti dokumentumokkal. Így tett, amikor a kihalt vízrajzi neveinkre vonatkozó tanulmányát is írta. Ebbõl – ízelítõnek – két fogalmat emelünk most ki.
– Az egyik a “gógány”. A Gógány, mint városrésznév a XVIII. században még nem létezett, azaz nem volt lakott terület. Egy földnyelv volt, amelyet víz vett körül. Az 1716-18-as török háború alatt hadi kórház állt a gógányon, itt temették el a pestisben elhunyt embereket is, mivel távol esett a lakott területektõl. Betelepítése a XIX. században indult meg. Ekkor, mint Gógány-partot emlegetik a feljegyzések, – tudjuk meg.
A “kutykó” kifejezést Kun László felsõpárti lakostól hallotta elõször Katika néni. Inkább hangutánzó szónak gondolta, ezért átlépett rajta. Azonban késõbb írásos dokumentumban az Alsóréten a “Kisdisznós kutykó” megnevezés formában látta viszont. Mint kiderült, a Kisvölgy és Nagyvölgy közötti vízjárta területet nevezték így az elõdök. Az idõsek emlékezete soha sem hagy ki, – állapítja meg mosolyogva Katika néni.
Helytörténeti idõutazásunk végén, a köszönet hangján azon reményemnek adtam már csak hangot, hogy talán nemsokára nyomtatott formában is olvashatjuk a tanulmányokat. A hátralévõ gasztronómiai munkához pedig sok erõt és jó egészséget kívántam Zsíros Katika néninek.
Kép és szöveg: D. T.
Előzmény: www.varosivisszhang.hu/?p=2423