Török Károly: Szüreti bál
Őszi szellő dúdol,
Port kavar a légbe,
Elszálltak a fecskék,
Melegebb vidékre.
Kelő nap sugara,
Csillog a harmaton,
Megérett a szőlő,
Fönn a domboldalon.
Fodros levelek közt,
Aranysárga szemek,
Mézédes levében,
Darazsak fürdenek.
Nehéz fürtök alatt,
Hajlik a venyige,
Seregélyek hada,
Jóllakik belőle.
Összejött a jó nép,
Korán a szüretre,
Ajkukról a nóta,
Messze zeng a hegyre.
Csordultig a puttony,
Megtelnek a kádak,
Szép asszonyi lábak,
Fürge táncot járnak.
Szőlőszemek, fürtök,
Siratják a ritmust,
Könnyeikből csurog,
Kádalján a jó must.
Százakós hordóban,
Jó bor lesz belőle,
Sötét pince mélyén,
Megérik jövőre.
Addig itt az óbor,
Lopó a kezemben,
Tüzes, mint a babám,
Igyunk hát belőle!
Emelem poharam,
Víg muzsika szóljon!
Táncoljunk reggelig,
Mindenütt bor folyjon!
Egy hordó a vörös,
Kettő meg a fehér,
Addig járjuk babám,
Míg a cigány zenél.
Elfáradt a prímás,
Nem bírta szuflával,
Ránk virradt a reggel,
Fényes napsugárral.
Hazamentünk vígan,
Borvirágos orral,
Dudorászva halkan,
Két demizson borral.