Dr. Gilicze Lászlóné született Várady Erzsébet (1919 – 2016)
Dr. Gilicze Lászlóné született Várady Erzsébet 2016. augusztus 28-án visszatért Teremtőjéhez. 1919. augusztus 05-én kezdte meg földi útját, református családban, Várady Gábor hadbiztos ezredes és Zsoldos Erzsébet leányaként. Dédapja Zsoldos Ferenc gyáralapító, nagyapja mérnök gyárszervező.
Budapesten a Simor utcai Mária Terézia téri Elemi Iskolában kezdte meg tanulmányait, majd az Árpádházi Boldog Margit Leánygimnáziumban folytatta, érettségi vizsgát a szentesi Horváth Mihály Reálgimnáziumban tett 1937-ben. Szegeden gyors- és gépírás szaktanítói oklevelet szerzett, s e területen megszerzett tudása gyarapításaként Szolnokon gyors- és gépírás továbbképzésen vett részt és szerzett magasabb végzettséget. 1939-től 1944-ig a szentesi 2 éves női kereskedelmi szaktanfolyam óraadó tanára. 1960-tól gyors- és gépíró iskola, a Szentesi Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola tanára egészen 1980-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Óraadóként 1981-től 1992-ig mint nyugdíjas, tanította a gyors- és gépírást. Pedagógusként generációkat nevelt és tanított meg a gyors- és gépírás tantárgy szakszerű és pontos elsajátítására. Sok tanítványa az Ő lelkiismeretes, fáradságot nem kímélő nevelő- és oktatómunkájának köszönheti, hogy pályája során titkárként, adminisztrátorként megállták a helyüket munkahelyükön.
Szentesen Ő vezette be a zenére gépelés módszertanát. Munkájának elismeréseként 1978-ban Miniszteri Dicséret kitüntetést kapott. Ezt az elismerést nem volt kis dolog abban az időben lelkész feleségként megkapni.
Dr. Gilicze Lászlóval 1946-ban kötött házasságot. Házasságukból négy gyermekük született, László, András, Márta és Ágnes. Édesanyaként négy gyermeke felnevelése során sok viszontagságot vállalva biztosította a családi otthon melegét. Férjének, dr. Gilicze László református lelkésznek az egyházakat érintő legkegyetlenebb időszakban is hűséges segítőtársa volt. Segítette a Református Nőszövetséget, annak munkáját, de soha sem helyezte személyét előtérbe. A református gyülekezetben vállalt feladatait szerényen, de annál nagyobb odaadással és szeretettel teljesítette. E sorok írójának kitörölhetetlen emléke marad a mindig mosolygós, kedves, keresztyéni szeretetet sugárzó, jóságos arca, s emléke felidézése során az alábbi igei rész jut eszébe: „Boldogok a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Máté 5; 8)
Dr. Dóczi Margit