Olvasói porta – Városfejlesztés: Petőfi szálló
Nagy érdeklődéssel olvastam a Városi Visszhang c. helyi újság július 15-i számában az „Indul a Petőfi felújítása” című, Dömsödi Teréz tollából (fotó: 2005) származó újsághírt, amelyben a hányattatott sorsú Petőfi szálló – vagyis, ami mára még megmaradt belőle – sorsának jobbrafordulását és Főnix módjára poraiból való újjáéledését – az elmúlt évtizedek helyi sajtótermékeihez hasonlóan – immár sokadszorra, vázolta.
Az örvendetes híreket közvetítő cikk azonban némi kiegészítésre szorul: a Petőfi szálló problémái sokkal régebben kezdődtek. Máig jól emlékszem, hogy a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett 4. A. osztályunk 10 éves érettségi találkozója 1965. nyarán történt, és a találkozón résztvevő vidéki osztálytársaink – miközben a viszontlátás örömével fogadtuk egymást – bosszankodva, felháborodva számoltak be a Petőfi szállóban történt éjszakázásukról, ahol az erős meleg után hiába vágyakoztak fürdésre, tusolásra, a szállodában csak állványos lavór és a fajansz-korsóban lévő víz fogadta őket, mint ahogy indult a szálló használata az 1800-as évek végén. A Petőfi szálló felett tehát már régen megállt az idő, és miközben sor került a teljes város vízvezetékes ellátására, majd csatornázására is, a Petőfi szállodára valahogy ráfelejtettek a hajdani városvezetők. Mintha nem is a városban lett volna ez a fontos épület, pedig a szállodát csupán a Petőfi utca és az ún. Bank-bérház épülete választja csak el az 1912 évre felépült Városházától, amelyről az 1928-ban kiadott Településtörténetben azt olvashatjuk, hogy maga is 100 éves huzavona után valósult csak meg.
A már említett 1965-ös évben, létezésének akkor a 70-es éveiben járó Petőfi szálló épületének lassú agonizálása már folyamatban volt, az épület belső „infrastruktúrája” már akkor alkalmatlanná tette funkciója maradéktalan teljesítésére, de mivel külsőleg még jó állapotban volt, így azt a hamis illúziót táplálta a város egymást váltó felelős vezetőiben, hogy itt minden rendben van! Nem kell semmit sem tenni és pénzt kiadni! Ez a szemlélet az elkövetkező városvezetőségekben is öröklődött, aminek az eredményét mindenki láthatja: mára az egykori patinás szálloda épületkomplexuma szinte a totális pusztulás határára sodródott. Történt ez annak ellenére, hogy már régen köztudomású, hogy a Petőfi szálló épülete városképi jelentőséggel bír, karbantartása, rendbehozatala, belső modernizálása tehát a mindenkori városvezetésnek joga és kötelessége lett volna, mert lebontása megengedhetetlen volt és maradt azóta is.
De milyen figyelemfelhívó helyi kezdeményezések történtek? A helyi publicisztika kiemelkedő alakja, a közelmúltban körünkből eltávozott Szabó Róbert újságíró már 1974 – 75-ben – tehát több mint 40 éve – cikksorozatot indított „Mi lesz veled Petőfi szálloda?” címmel, amibe figyelemfelkeltő és tettekre serkentő tényeket közölt a helyi nyomtatott médiában. Ám az illetékesek agyonhallgatási reakciója tétlenséget eredményezett az ismerős „Ej, ráérünk arra még!” Pató Pál úr szellemében.
Vass Tamás Attila
ny. környezetvédelmi szaktanár