… ragadtatott tollat velem, amikor olvastam kedvenc lapomban V. Kisné Erzsike hozzászólását. Őseim a Szent Anna utca 13. szám alatt laktak, és élték szorgos munkás életüket.

Nagyapám 1889. január elsején szerződött le inasnak Kanász Nagy Sándor lakatos mester műhelyébe. A tanonc időszak után az iparos egyletben fiatalon végezte a Zsoldos Ferenc által felkarolt szakmák népszerűsítését Szentesen.
Drága jó apám 1921-ig a nagyapa műhelyében volt inas, majd a későbbi közel negyven évig úthenger gépész volt. A családi ház a Kisér frekventált helyén, a Soós és Szent Anna utca sarokháza volt, ahol még mindig megvan a nagyapa műhelye, sárgára meszelve. A műhelyben, mi gyerekkorunkban nagyon szerettük nyomkodni a kovács fújtatót, amit egy nagy bőrharmonika táplált. Innen indult a három cséplőgép, bandástól az Alsórétre Szegvár határába, Mucsihátra, a dónáti határba. Nagyapa pontosan tudta, mikor merre kötötte le a munkákat. Kulák csemete lévén, engem sem vettek fel sehová tovább tanulni, így kénytelen voltam Fazekas Pista bácsi és Rácz Lajos bácsi segítségével elszegődni inasnak a Vas- és Fémipari KTSZ-hez. Mestereim voltak: Győri Feri bácsi, Kiss Lajos, Dobossy Lajos, Hajdú János bácsi, ők az ötvenes évek elején be lettek kényszerítve a szövetkezetekbe.
A nyári időszakra mestereim, Füsti Sándor, Bartucz János, Debreczeni József és még sokan, nagyapám gépein, mint gépészek, végezték a környék gazdáinál a gabonák cséplését. Nagyapámnak volt olyan cséplőgépe is, ami rosta cserével a herét is csépelte a környéken.
Már alig vártuk, mi gyerekek, hogy a tanyán legyen a cséplési nap, mert nagymamához hazajött Jani bácsi a féltve őrzött fiákerrel, és mi is vele mentünk ki, ott ülve, kuporogva a lába előtt. Egyszerre érkeztek a Bagi tanyára a cséplő bandák, és alig fél nap alatt elvégezték a gazda gabonájának cséplését. Körbe volt takarítva a szalmakazal, precízen megrakva, nehogy beázzon, a törek, a pelyva, a géprész pontosan kimérve, majd egy kollektív fürdés a Kurcában. Akkorára megfőtt a bográcssor, mert volt birka-, marha-, kakaspörkölt, az udvaron épített kemencében sültek az 5 kilós kenyerek, boldogan pirultak a nyári napsütésben.
Mint gyereknek, örök emlék maradt, amikor megszólalt a cigányzene, az eperfa alatt megterített kecskelábas asztal előtt megfáradt emberek ültek és nyugodtan mondogatták, hogy meg van az egész éves betevő.
A cséplőgép varázsa, mint gyereket is, elkápráztatott, mert azt az időszakot csak az tudja felfogni, aki átélte. Az összefogást, a munka szeretetét, a pontosságot, az egymásért való küzdelmet. Tisztelettel emlékezem azokra az emberekre, akiknek láthattam, és nagyra értékeltem a munkáját. Így múlt el az a korszak, amit már nem sokan tudunk emlegetni.
Nosztalgiából leírta:
Bagi Imre
kép: Krenák Lajos (Kengyel, 1952 – ) festőművész Cséplés gőzgéppel c. festménye (olaj, farost)

Ez a bejegyzés 2016 07 22 10:34-kor készült és a következő kategóriákban található: Olvasói porta, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.