Csete Györgyre emlékezve
Városunk szülötte, Csete György építőművész 2016. június 28-án eltávozott közülünk Isten országába, gazdag örökséget hagyva hazájára, Magyarországra. A magyar organikus építészet egyik elindítóját és kiemelkedő alakját veszítettük el halálával.
Művészetében meghatározó szerepet kapott a magyar népi ihletésű formavilág, valamint az ember és a természet egysége. Művei nem illenek a globalizált fogyasztói társadalom, az erőforrásokat profit orientáltan felzabáló toronyházak, irodaházak kívül-belül üvegpaloták hivalkodó világába. Csete György művei figyelmeztetnek mindnyájunkat saját nemzeti identitásunkra, a lassan már feledésbe merülő ősi kultúránkra, amely nélkül állampolgárok lehetünk, de magyarok nem. Művei értéket őriznek és tanítanak. Szomorúan és szégyenkezve gondolok arra a személyes beszélgetésünkre, melynek során fájó szívvel említette meg, hogy szülővárosától, Szentestől egyetlen munkára sem kapott megbízást. Egyetlen kivétel lett volna e mellőzés alól, a Szent György kápolna a háborúk és terror áldozatainak emlékére, melyet egy ennek megvalósítására létrejött alapítvány lenne hivatott megvalósítani. A kápolna alapját képező kör alakú építmény fájdalmas torzóként áll a tervezett helyszínen.
Az illetékesek döbbenjenek végre rá – kötélhúzásaik közepette – ha valamikor, akkor most igazán nagy szüksége van Szentes városának az imádkozó, összeérő ujjait égre emelő kézre, melyet a háborúk és terror áldozatainak emlékére álmodott oda Csete György építőművész, akinek emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük.
Dr. Dóczi Margit