Trianonról, másként
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni…” (Pió atya)
Az ország csonkítás 1920. június 4-én megtörtént. A trianoni békediktátum igazságtalan kegyetlensége, azóta sincs a magyarság által feldolgozva. Vajon ez a történelmileg soha el nem fogadható nemzetcsonkítás befejeződött-e? Vagy folytatódik? S ha folytatódik, akkor hogyan? Milyen eszközökkel?
Az eszközök tárháza bizony igen széleskörű és „sokszínű”. S ezek az eszközök főként a lelkeket célozzák meg. De bizony vannak mindemellett pontosan fellelhető fizikai jellegű eszközök, módszerek is. 1944. március 17-én Németország megszállta Magyarországot, s a Szent Korona Értékrend, azóta sem tud érvényesülni Magyarországon. Elmondható, hogy a kommunizmus évtizedei alatt mérgezte a nemzet lelkét az irányított hazugság, mindent pusztítani kész lávafolyama, mely hazugság a mai napig itt bujkál köztünk és orvul támad. Szent István népe, azóta sem szabadult fel lelkileg az irányított hazugság nyomasztó súlya alól. A már a XIX. században megindult hiteles történelmi tudat likvidálása a mai napig tart, miközben hol jobbról, hol balról ígérik a különféle izmusok a Kánaánt. A jelenről is elmondható, hogy az embereket nem nevelik, hanem idomítják hol jobbról, hol balról, mikor ki van hatalmon. Az egészséges nemzettudat nem jobb- és baloldal kérése. Az egészséges nemzettudat nem „magyarkodás”, nem a Káin és Ábel, hanem a Hunor és Magyar mintájú egymáshoz viszonyulás, ami azt jelenti, hogy nem egymásból kell élnünk, hanem egymásért.
Akkor lesz magyar feltámadás, ha végre megszűnik a lelkek jobb- és baloldali gyarmatosítása, és végre a magyar nemzet újra felfedezi a lelkében azt a Szent Korona Értékrendet, mely értékrend közel ezer éven át segítette nemzetünket az összetartozás és a megmaradás útján. Trianon feldolgozása tehát rajtunk múlik, győzzük le a bennünket ma is érő vádaskodást, a lelkünk gyarmatosítását, ne engedjük, hogy gyermekeinket a hamis történelem tudat formálás mérgezze. Jelenkorunkban nagy szükségünk van a józanságra, az óvatosságra, a mértékletességre, az egymás felé fordulásra, mert igen-igen zajlanak manapság is körülöttünk a világ eseményei. S ahhoz, hogy Pió atya jövendölése valóra váljék, fogadjuk meg Radnóti Miklós intését: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, – hordozd szívedben. Éld e rossz világot, és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.”
Dr. Dóczi Margit