Dömsödi Teréz: Pávás emlék
Arany színű pávatollak
hevertek ott a fák alatt,
a dónáti kiserdő mélyén,
hol a nyár hűs maradt.
A színek csodás madara,
kecses, imbolygó tánca
kit ne érdekelt volna?
Ki ne figyelte volna…
Versengve gyűjtöttük tollát.
Lestük tengernyi titkát.
A szerelem, szépség madarát
méltó kincsként óvták.
Nincs már kiserdő, se páva,
ám a gyermekkor varázsa
ma is olajkék és olajzöld,
kíváncsi titkok talánya.
Meddig lesz oly’ szabad a gyermek,
mint mi voltunk akkor, kegyeltek,
hogy fél napig tekertünk a határban,
elestünk és keltünk nyomban.
Nem kellett aggódni értünk,
mert nem volt kitől, nem féltünk,
csak mentünk, láttunk, éltünk,
minden virágnak örültünk.