Depresszió vagy pánikbetegség … – Inkább életforma váltás
Egy sajátos módszer, vagy inkább életforma a családállítás. Ma sokan foglalkoznak ezzel, ám fokozott óvatosság szükségeltetik a tényleges eredmény eléréséhez.
Ötvös Éva pszichológiai tanulmányai során a szegedi egyetemen találkozott elõször a családállítás módszerével.
– Harmadéves egyetemista voltam, amikor Louise Bloemen elõadására kaptam meghívást. A sajátos képzésre végül öten jelentkeztünk, de csak hárman csináltuk végig. Nekem személyesen Bloemen kinyilatkoztatta: ezzel kell foglalkoznom!
– Az egyetem után is tovább képeztem magam, autodidakta módon gyûjtöttem, gyûjtöm az ismereteket. Jelenleg Csongrádon van egy állandó beszélgetõs önsegítõ csoportunk, hetente kétszer találkozunk. Így is tudom a tapasztalataimat hasznosítani, bõvíteni.
– Honnan ered ez a módszer?
– A módszer, de nevezhetjük életformának inkább, Bert Hellinger (képen) nevéhez köthetõ. A nyolcvanas évek elejétõl terjedt el. A misszionárius pap a törzsi sámánisztikus tudást is megtapasztalta és felhasználta tanítása alapjául, amelynek lényege, hogy rendszerben és nem egyénekben gondolkodik.
Azt mondja, minden probléma alapja a rendszer, amelyben az ember él, a kapcsolati problémák, kötések, kényszerkapcsolatok átvétele, stb. is ebben a rendszerben oldandók fel.
A módszer maga nem gyógyít, ennél nagyobb dologra vállalkozik, a valóságot mutatja meg. Maga a valóság késztet nézõpont váltásra, ami szeretettel társulva vezet a gyógyuláshoz.
Ötvös Éva azt tanulta, hogy a depreszszió, pánikbetegség mindig gyermekkori, szülõktõl elszenvedett sérülésre vezethetõ vissza.
– Ez az életforma speciális oldó mondatok által képes oldani a blokkokat, vagyis megtörténik a valóságra való ráismerés, a gyógyuláshoz vezetõ út megmutatása. Elindul a szeretet áramlása és bekövetkezik a gyógyulás, mert az õs a helyére kerül.
– Nagy-nagy alázatra van szükség a terapeuta munkájához, hogy a lélek önfeledtsége ki tudja zárni az ego szerepét a folyamatból, a rendszerbõl, amelynek minden tagja egyformán fontos. Célszerû négyszemközti beszélgetést kérni elõbb a terapeutától, hogy kiderüljön, rábízhatjuk-e a saját valóságunkat.
Dömsödi Teréz