Székely testvéreink úsztatták Szegedig. A Lippai fafeldolgozó üzem a gát mellett mûködött. A rönkök bevontatási helye most is látható, a múlt emlékeit a mellvéden emléktábla õrzi.

A XIX.-XX. századi tényeket szentesivel folytatom. Szentesen a Zsoldos Rt. fafeldolgozó, építõanyag-gyártó, malomipari üzem a település déli részén mûködött. A tekintélyes átmérõjû, hosszúságú nehéz törzseket a kanyargós szentesi utcákon át lovakkal vontatták. A vastag törzsek nem fértek be a keretes fûrészgépbe – a gatterba, a törzseket faragni kellett. Bartusék, a fafeldolgozás mesterei elõrelátóan dolgoztak. Késõbb a Zsoldos Rt. nagyobb fûrészgépet állított munkába.
A Tiszához néhány kilométerre a Csongrád-Szentesi út mentén Gellért, Székely és Krausz testvérek fafeldolgozó üzemei mûködtek. A gerenda, palló, deszka építõanya-gokra nagy szükség volt. Iskolák, nagycsaládos – ONCSA – otthonok épültek szerte az országban, több ezer… A negyvenes évek elején a katonaság részére külsõ-belsõ deszkaborítású lakóépületek, barakkok, raktárak készültek a szentesi fûrészüzemekben. Egy ilyen barakkot Udvarhely megyében, a zeteváraljai térségben helyeztek el katonai létesítmények építõi részére. Szentes környékén Szántó Imre kubikos bandagazda – akkoriban ez volt a megnevezése a brigádvezetõnek – 17-60 év közötti emberekbõl szervezett 80 fõs bandát. 1944. február végén a szentesi vasútállomáson bevagoníroztunk. Felszerelésünk: kubikos talicska, csákány, ásó, lapát, bogrács, takaró, tarhonya, tészta, szalonna, kenyér. Csíkszeredáig utaztunk személyvagonban. Onnan Rába Speciál teherautóval a Zeteváralján lévõ lelakott barakkig. Szalmával fedet kétszintes fekhelyek fogadtak bennünket. Az alsó szinteket az idõsebbek, a felsõket a fiatalabbak foglalták el. A már megtelepedett tetvek nem tettek különbséget, ritkításukkal, kiirtásukkal eredménytelenül kísérleteztünk. Nyár közepén szabadságra jöhettünk. Édesanyák, feleségek szabadítottak meg bennünket a kártevõktõl.
A munkavégzésrõl: a robbantó mester a hegyvonulat oldalába futóárkok, nehézfegyverek, bunkerek részére robbantott helyet, mi a fölösleges földet, követ kitermeltük, az oldal födémrészeket kibetonoztuk. Majd pedig álcáztuk a terepet. Megbolygattuk az addig háborítatlan természetet. Szabadnapokon többen hegyen-völgyön útnak indultunk, megismerni a csak néhány évre visszatért õsi területeinket. Átmentünk Csík megyébe, Gyergyó-szentmiklós környékére. A települést hatalmas fenyõk rejtették, a fenyõk csúcsát felhõk. Akkori adatok: 10979 fõ székely, 2068 lakóépület. Szépen, ízesen beszéltek, élmény volt beszédüket hallani!

Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2016 02 17 00:09-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.