Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas színmûvész kapta a Filmkritikusok díját
A mûvész úr kiemelkedõ évet tudhat maga mögött, több filmet forgatott és számos színpadi szerepben is “csillogott”. A Filmkritikusok díját az Anyám és más futóbolondok c. filmben nyújtott kiemelkedõ alakításáért (napokkal ezelõtt) kapta meg, de ezt megelõzõen a V. Színházak Fesztiválján a legjobb férfi színésznek járó díjat is elnyerte. Példátlan, hogy egy évben két ilyen rangos díjat ítéljenek oda egy mûvésznek!
Gratulálunk! Munkásságát korábban is elismerõ jelzõkkel illették pl. a Pillantás a hídról c. darabban. Nagyszerû játékát Pécsi Sándor alakításához “mérték”, vagy Mózes szerepéért a másik legendás színész óriás Sinkovics Imréhez hasonlították. “… Végre, Sinkovics óta újra van Mózesünk …”
– A kritikákat, elismeréseket értékmérõként kezeli, elfogadja?
– Köszönöm a gratulációt. Ellentmondásos a kérdés megítélése számomra, természetesen figyelem, mi jelenik meg rólam, s jól esnek a pozitív vélemények, de érdemben csak szakmabeli barátaim véleménye az, amelyre adok.
– Testvérével, Sándorral (Kossuth-díjas színész) azt vallják, hogy “… Mesterségünkben, az otthonról hozott értékekre támaszkodunk …”. Minden fórumon hangoztatják kötõdésüket a szülõföldhöz, honnan ez a ragaszkodás?
– Születésünkbõl fakadóan itt ismerkedtünk meg az élet minden “fiókjával”, írott s íratlan szabályaival. 18 éves korunkig itt éltünk, s késõbb is szüleinkhez haza jártunk. Az emlékek “polca” tele van Szentessel, s ezen emlékek belénk égõ villanásai a mai napig is meghatározzák egyéniségünket.
– Egy interjújából idézve, “… a fiatal kollégák tisztelik a koromat, a munkában nem tisztelnek és elvárják, hogy valamit adjak magamból …”, 58 évesen vezetõszínészként vagy sikeres rendezõként mondja ezt?
– Színészi és rendezõi (bár nem tartom magamat rendezõnek) tevékenységemre is vonatkozik a fenti gondolatom, a fiatalokkal szemben tisztelettel vagyok de ugyanúgy elvárom tõlük a színpadon a “nemes harcot”, mint magamtól.
“… Mi színészek “perverzek” vagyunk, mindent szeretünk, ami különös …”, tud azonosulni e kijelentéssel?
– Hogyne, persze hiszen minden “mû”, ha drámáról vagy akár vígjátékról is szól, végletes helyzetet mutat, ezekbõl az alkotásokból láthatjuk legjobban az élet ellentmondásait. Ez a munkánk, ha ez a “perverzitás,” azt én is vállalom.
– Cserhalmi György szerint, “… ma Magyar-országon minden a politikáról szól, széljegyzetnek lenni ebben az egészben, s a margóról nézni mindezt, nem egy önmagáért kiállni tudó embernek való …”, egyetért neves kollégájával?
– Természetesen, talán azért is, mert volt már fontos a mûvészet, s oda is figyeltek rá, és nem éreztük magunkat “margón kívülinek”, sajnos (tudomásul kell vennünk) ma nem velünk kezdõdik a “fontossági sorrend”.
– Véleménye szerint mennyire jellemzõek napjaink színházi világára a sztereotípiák, a kockázat kerülése?
– A kérdésben benne van a válasz, manapság a közönség felé senki sem akar megbukni, fõleg aki pénzét is “beteszi” a színházba, ezért nagyrészt azt tapasztaljuk, hogy a könnyebben fogyasztható, felszínes, szórakoztató ipar “átitatja” a színházat (persze tisztelet a kivételnek).
– Az utóbbi évtizedek legnagyobb volumenû és költségvetésû “szuperprodukciója” az Ön fõszereplésével elkészült Kincsem c. film. Mikorra várható a bemutató?
– Az év vége felé tervezik az alkotók a Kincsem c. film országos premierjét. Mindenképpen szeretnék Szentesen a film vetítése alkalmával a közönséggel (mûvésztársaimmal közösen) találkozni, annál is inkább mivel a film másik fõszereplõje az a kiváló Petrik Andrea, aki anno szintén a Horváth M. Gimnázium diákja volt.
Találkozzunk otthon, a Moziban!
– Köszönjük a beszélgetést, további sikereket kívánunk!
Dr. Dömsödi József