Azért leszáll a sötétség, szinte fáj.
Közben valakit vársz, de hiába,
nem jön senki már.

Egyedül vagy, nincs párod már,
gondolatod nála jár.
Észre sem veszed, csorog a könnyed.
Saját kezed szorongatod.
Közben messze száll a gondolatod.
Ugye szép volt? Ugye jó volt?
S most egyedül, magányban
belebámulsz a kandallód lángjába.
Nézed a lángok táncát.
Az álmosság gyötör már,
de a magány aludni nem hagy.
Mindig a párod várod.
Magad vagy, magad vagy.

Szentes, 2015. december 4.

Ez a bejegyzés 2016 01 13 17:14-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei, Verssarok. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.