Bontott tégla és emberi munkaerő kellene – Kutyamenhely, kutyagondok…
Gizike, Bubuka, Buksi, Néró, Báró… Folytathatnánk a sort, hiszen százhatvan eb szorong jelenleg a HEROSZ Szentesi Szervezete Állatmenhelyén. Számuk egyre csak nõ, az új jövevény, egy sárgás-foltos keverék a kapu elõtt reménykedõ szemekkel és farkcsóválva várja, hogy befogadják. Az eldobott kutyákkal azonban csak ritkán érkezik adomány…
– Jellemzõen nagyon lepusztult állapotban kerülnek hozzánk a kutyák. Hosszú idõn át verik, éheztetik õket, mire rájuk találunk. Kicsapják, vagy egy távol esõ helyen láncon, dróton kikötik és ott hagyják a megunt állatot a volt “gazdik”. Nem ritka, hogy egészséges vagy beteg anyát a kölykeivel együtt hagynak magára, – sorolja Insperger Gáborné Zsóka, aki 1991. december 16. óta önkéntese a menhelynek.
Az országos szervezet szentesi telepe az idén tíz éves. Az önkormányzat ekkor bocsátotta rendelkezésükre a telket, ami mára kicsinek bizonyul. Az alapítás kezdeményezõje Szécsényiné Csergõ Judit dr. volt, ám akkor még alig harminc kutyáról kellett gondoskodni. Ma harminchárom kennel között sétálunk, melyekben összesen száz kutya elhelyezése volna ideális. Az utóbbi idõben azonban sajnálatosan egyre nagyobb az igény a menhely szolgáltatásaira.
– A legtöbben, akik felvállalják, hogy megválnak kedvencüktõl, arra hivatkoznak, hogy kertes házból bérházba költöznek. Ritkán haláleset miatt az örökösök hozzák hozzánk a jószágot, ez még a jobbik eset, mert ilyenkor egészséges kutyust kapunk, mint ez is itt, – mutat Zsóka az új jövevényre.
A kutyák a menhelyen állandó orvosi felügyelet alatt vannak, önkénteseik rendszeresen takarítják a kenneleket, fürdetik a kutyákat, és támogatóik jóvoltából megfelelõ, naponta fõtt táplálékot kapnak, amirõl a telep egyetlen fõállású munkatársa gondoskodik. Minden bejövõ kutyáról és adományról szigorú nyilvántartást vezetnek.
Inspergerné Zsóka mutatja, hogy mely kenneleken kellene javításokat végezni, és újakra is szükség lenne. A munkákhoz pala, bontott tégla és egyéb bontott építõanyag felajánlásra számítanának. Nagyon megköszönnének minden ilyen lakossági vagy céges segítséget, továbbá tüzelõanyagot, és olyan személy jelentkezését is szívesen fogadják, aki a fuvarozásban tudna partner lenni. Szükségük van továbbá önkéntes munkásokra. Olyan nyugdíjas vagy diák munkaerõre, akiket az állatok iránt érzett felelõsség sarkall hetente egy-két alkalommal arra, hogy szabadidejükbõl a menhelyre áldozzanak. Két nyugdíjas önkéntesük, Finta Mihályné és Sándor Manyika rendszeres segítõk, de nagy szükség volna még a dolgos kézre. A kutyusok közül természetesen örökbe lehet fogadni. Játékosak, szomorú szemûek, tiszták, egészségesek és nagyon tudnak csaholni, örülni, ha szeretik õket. A felajánlások a 06-30/643-0934-es telefonszámon tehetõk meg.
Zsóka az emberi felelõsségrõl beszél, miközben fotózom a menhelylakókat. Komoly szemléletváltozásra volna szükség, hogy szabályozza a tulajdonos a kedvencek szaporodását. Odafigyeljen rá, kezelje úgy, mint egy valódi családtagot, vigye rendszeresen orvoshoz, ahogy maga is orvoshoz megy, ha kell.
Mára megteremtették az emberséges körülményeket a szentesi kutyamenhelyen, szeretnék azonban meg is tartani. Segítsünk ebben, hiszen közös érdekünk.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz
