Idén ötéves a “Zenével a Rákos Gyermekekért” Alapítvány. Talán ezért is fogunk róluk többet hallani az elkövetkezõ hónapokban, mint ahogy azt megszokhattuk. Több nagyon nívós koncerttel és gyermekprogrammal készülnek, amelyekrõl idõben szó esik majd. Most azonban az alapítvány elnökével, Ombódi Csillával összegzünk, hogyan is sikerül ennyi szépet, ekkora fejlõdést felmutatniuk ilyen rövid idõ alatt.

– Amikor elvállaltam az alapítvány elnöki tisztét, nem gondoltam, hogy mibe is vágok bele. Pedagógus lévén azt hittem, egyszerû lesz, hiszen értek a gyerekek nyelvén. Meg kellett tapasztalnom, hogy a beteg gyermekekkel törõdni egészen más, megható, gyönyörû küldetés, szívbõl jövõ feladat. Az alapítvány mûködtetéséhez azonban kemény, határozott észembernek kell lenni, hiszen az idõ elõrehaladtával sorakoztak az újabb és újabb igények – sorolta, majd így folytatta:
– Egyre több gitárra volt szükség, a szegedi Gyermek onkológián megszûnt a játszószoba, s amíg az alapító Seres Antal a kis betegeknek tart foglalkozást, fontos, hogy a szülõkkel elbeszélgessek.

– Miben fejezõdik ki a szülõk megbecsülése?
– 2014 óta vagyunk az 1%-ok fogadására jogosultak. Ez alatt a rövid idõ alatt megháromszorozódott az alapítványunkhoz utalt 1% öszszege, mára elérte a 600 ezer forintot. Ezt beosztani, a költségvetésünket egyensúlyban tartani nem könnyû feladat. Meg kellett értenem, hogy az életet visszük be a zene által minden alkalommal a klinikára. A gitárt kézbe vevõ orvosok, a nõvérek bátorítása, s ahogy velünk énekelnek, lök át a nehézségeken bennünket – mondta.

– S persze olyan csodálatos gyerekek, mint a 13 éves Milán, aki a legreménytelenebb helyzetben, mert a sokadik mûtét után megszólalni sem tudott, elõbb torok hangon hümmögve, majd 2 hónappal késõbb már hangot adva próbált énekelni, kapaszkodni a zenébe – tette hozzá.
– Milyen motivációkkal indultok az új évnek?
– Szeretnénk még többet adni. Gyarapítani a hétvégi kurzusok óraszámát. Több kirándulással erõsíteni a kis csapat összetartozását és még több játékot biztosítani az onkológiának. A kézzel fogható tárgyakon túl fokozni azt az érzelmi kötõdést, amely már ma is megható a beteg és egészséges gyermekek, a szülõk és ápolók között – hallhattuk Ombódi Csillától, az alapítvány elnökétõl.
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2016 01 30 13:47-kor készült és a következő kategóriákban található: Sztori, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.