Az életjáradékról
A Katalin Team Adó- és Pénzügyi Tanácsadó KFT. ügyvezetõje, Kánvási Katalin közgazdász, igazságügyi adó- és járulékszakértõ rovata.
Kedves olvasónk kérdésére az életjáradékkal kapcsolatosan az alábbi választ adom.
Mint már többször is utaltam jelen cikksorozat keretein belül az öngondoskodásra, most is ide teszem a hangsúlyt. Az idõskori megélhetés alapja nem az állam által nyújtott nyugdíj, hanem az aktív korban felhalmozott vagyon, és/vagy ennek kamata. A nyugdíj évei alatt ezt élik fel, ez az úgynevezett ütemezett vagyonfelélés. Mivel senki sem tudja elõre, hogy meddig él, nem lehet azt sem kiszámolni, hogy mekkora az a vagyon, amire szüksége lesz a nyugdíjas évei alatt. A megoldás ilyenkor – az élettartam bizonytalan hossza miatt – egy biztosítás. Ennek a lényege az, hogy pont addig tart, ameddig szükség van a belõle származó jövedelemre, vagyis az életút végéig.
Életjáradékot tulajdonképpen három féleképpen szerezhet valaki:
– szerzõdést köt egy másik féllel, amelyben meghatározott pénzösszeg átadása történik a járadékos részére. A szerzõdést ügyvédnek kell ellenjegyeznie. A szerzõdés megszûnik a járadékos halálával, vagy ha a felek megszüntették, mert a szerzõdésben foglaltakat valamelyik fél nem tartotta be.
– Az életbiztosítást kínáló biztosító társaságok gyakran kínálnak olyan biztosítási konstrukciókat, melyben a szerzõdésben meghatározott életkor elérése után (ez általában a nyugdíjba vonulás dátuma) a biztosított haláláig az általa befizetett összeget életjáradék formájában visszafizeti.
– Lakásért életjáradék konstrukció: egyre több idõs ember választja ezt, mert az alacsony nyugdíjból nem tudnak megélni. Ennek a lehetõségnek a lényege az, hogy egy pénzügyi intézmény megvásárolja az idõskorú emberek saját tulajdonú ingatlanát, azonban a vételárat nem egyösz-szegben, hanem életjáradék formájában fizetik ki havonta az eladónak. Ez az eladó haláláig tart.
Az SZJA törvény 1. számú melléklet 7.1. pontja szerint az ilyen formában megkapott összegek mentesek az adó alól.