Korszakok tárgyai…
1934. óta vonzanak a Csallány Gábor múzeumigazgató által bemutatott gyûjtemények. Mint Deák Ferenc utcai iskolások, csodálkoztunk a látottakon.
Felnõtt koromban a soproni múzeumban az iparosok, céh legények hagyatékaira, a Liszt Ferenc, szobájában lévõ hagyatékaira, a pécsi, gyöngyösi, debreceni, szarvasi, szegedi kincsekre megnyugtató emlékezni…
Építõmunkásként lehetõségemmé vált a korszakok használati tárgyaival gazdagítani a múzeumot. Az 1952-54-es években a martûi cipõgyár létesítményeit építettük. A homokbányában fémbe ütközött a lapátom. Kb. 3-3 mm-es bronz, egymásra csavarva, kígyófejekben végzõdõ ékszert találtam, karkötõként viselhették…
Elhoztam a szentesi múzeumba, dr. Csalog József igazgató irodája ablakán villanyfény pásztázott, egyedül volt. A Keleti-fõcsatorna elõtti ásatások eredményeit összegezte. Elmondta, hogy kunhalmokat tártak fel. A terepszint alatt tölgyfával határolt sírokban emberi csontvázakat, harci eszközöket, ruházatot leltek.
A hatvanas évek közepe táján a Pankotai ÁG. kajáni központját, szolgálati lakásait építettük. A kajáni dombok alatti homokbányából kör alakú kövek, talicskakerék nagyságúak váltak láthatóvá. Gabonaõrlésre használhatták. Kubikos emberek a kordék keréknyomába akarták vetni. Mit javított volna az út állapotán? Mácsai Ferenc szentesi lakos ács munkatársammal hónunk alá fogtuk, és kihoztuk a bányából.
Este Ford teherautón és személyszállító jármûvön a szentesi Petõfi Szállóig hoztuk. Onnan, szintén hónunk alatt a múzeumba vittük. Hóemberekként, késõ este érkeztünk oda. Dr. Csalog ismerõsként fogadott bennünket. Leültetett, látta, hogy fáradtak vagyunk, és fáztunk is. Megköszönte a hozott tárgyakat. Munkájáról beszélt. Mi késõbb emlékeztünk a tõle hallottakra…
Kátai Ferenc