Papp Imrére emlékeztünk
1945 nyarán Kovalik gépész “garnitúrája”, traktor, Hoffer cséplõgép után Fodor Ferenc bandagazda vezetésével lányok, fiatal és idõs emberek, tizennégyen “vonultunk be” Papp Imre Dónát 1. sz. rendben tartott, szerény tanyája területére. Õt akkor láttam elõször. A Dónáton 185 tanya körül gazdálkodó ember tudta, hogy a barázdákat mikor kell kiszántani, és mit érdemes vetni! Eredményeik ezt bizonyították.
Az 1944. évi termést kazlakba rakták. Cséplésig többen nem jutottak… A hadvezetés a munkaképes emberekkel a város déli részén, a szegvári úttól a TV torony közelében, a Nagynyomáson át a Besenyõhalomig, és a hajdani köveshalmi dombokig, a város felõl, függõleges árkot ásattak. Úgy vélték, hogy ezen nem tudnak a tankok átvergõdni. A szovjet, román hadsereg Szelevény felõl jött be a városba 1944. október 8-án. Az ez évi kalászosok kazlakba maradt tömegében a rágcsálók károkat okoztak. Törek, péva, polyva sok lett, szalma kevés. A keletkezett por viszont megviselt bennünket.
Mi, és a gazdálkodók 1945-ben nehéz helyzetben voltunk. A termelõk kosztoltak bennünket: reggel, este szalonna és tej, ebéd szerény fõtt étel, krumpli és tarhonya. A szalmakazlak mellett tértünk nyugovóra. A cséplési idény a vázolt tény miatt sokáig tartott. (1946-ban a Vasipari Szövetkezet gépével az árpádhalmi térségben csépeltem.) Papp Imrével már nem találkoztam. A Koszta József Múzeumban a fényképénél íróeszközeit, írását bemutatják, elõtte mindig elidõztem. Arra gondoltam, hogy a példásan dolgozó ember fáradt kezeivel a paraszti élet valóságát íróeszközökkel maradandóvá tette… Írógéppel is tudott alkotni. (Én ceruzával is alig olvashatóan…)
Papp Imre 35 éve hunyt el, a Szeder-temetõben nyugszik. A Koszta József Múzeum és a Zöldág Mozgáskultúra és Sport Egyesület koszorúzással emlékezett október elején. Esõvel kezdõdött a reggel. Rokonok, tisztelõk, fiatalok, idõsek, tizenheten ballagtunk a beton mûkõépítményekkel leszûkített, gazos csapásán a sírdombot betonnal fedõ nyugvóhelyére. Imre bácsi – hajdan – tanyája védelmére, díszére fákat ültetett, árnyékukban megpihenhetett. Fatörzsbõl fejkopjafát faragtak, és sírköve elé állították. Temetõi barangolásaimkor többször megálltam, és gondoltam rá, valamint szorgalmas paraszt társaira. A Koszta József Múzeumtól Mód László néprajzkutató tisztelettel emlékezett és helyezte el a múzeum koszorúját.
Kátai Ferenc