A jó szó – kincs!
Úgy gondolom, egy õszinte jó szó valóban kincset ér. Megszépítheti szürke napjainkat, megerõsítheti elveszni vélt hitünket embertársaink segítõkészségében. A segítés lehetõségeire hívta fel a figyelmet a „Felhõcsikó Egyesület” szervezésében a „Gólyás-házban” A jó szó: kincs címû sorozatnyitó szakmai délután.
Az egyesület 2006 õszén jött létre egy hidat képezve az oktatás, az egészségügy és a szociális terület között. Annak érdekében építették fel ezt a képzeletbeli hidat az alapítók, hogy minden gyerek egészségesen tudjon élni, fejlõdni. Szükség esetén megkapja a szakszerû segítséget az egyesület szakemberitõl, s nemcsak jó szóval, tettekben is. E nemes cél érdekében összefogtak szentesi és csongrádi védõnõk, óvó- és tanítónõk, gyógypedagógusok, logopédusok, gyógytornászok, gyermek- és szakorvosok. A teamhez tartozik gyógytestnevelõ, pszichológus, fejlesztõ pedagógus és drámapedagógus. Nem hiányzik a szociális szféra képviselõje sem, s nagy örömünkre még weblap készítõ szakember is erõsíti a csapatot szaktudásával. (www.felhocsiko.hu )
Az egyesület kiemelt célja a gyermek rehabilitáció megteremtése és erõsítése, új orvosi pszichológiai, pedagógiai és fizioterápiás módszerek bevezetése, a gyermekek egészségvédelmének képviselete, a szülõk támogatása és interdiszciplináris konferenciák rendezése. Ez történt október 17-én délután, Dr. Báló Mária fáradhatatlan szervezõ munkájának köszönhetõen. Ismert szakemberek elõadásait hallhatták a jelenlévõk. Volt elõadás a kommunikációs zavarok korai felismerésérõl, kezelésérõl. A korai intervenció során a beszéd és nyelvi zavarok felismerésének fontosságáról, a kommunikációs zavarok pszichológiai megközelítésérõl. A délután záró elõadása a „Szivárvány” Mûvészeti Iskola színjátszóinak közremûködésével egy alternatív módszer (gyógytorna és drámapedagógia összekapcsolása, pszichológiába csomagolva) bemutatója volt. Értékes délutánnak voltunk részesei, s örömünkre, nemcsak szentesiek voltak, jöttek Csongrádról, Hódmezõvásárhelyrõl és Szegedrõl is.
Köszönet a szervezésért az elõadóknak, a Szivárvány Mûvészeti Iskola színjátszóinak és köszönjük Szurmik Zoltán drámapedagógus segítõszándékát, s természetesen a lehetõséget, a „Mûvészetek Háza” vezetõinek. Bízom benne, hogy sok hasonló szakmai program ad lehetõséget az érdeklõdõknek és kollegáknak a lehetõségek és a kollegák szaktudásának megismerésére.
füredi zsuzsa