A Magyar Kultúra Napjára
Tiszteld más nemzetek kultúráját, és kincsként õrizd a sajátodat! Miért fontos ez nekünk, földi embereknek? Fontos, mert a Teremtõ mindannyiunknak feladatául adta ezt a kötelezettségünket abban a hazában, ahova az Õ megfellebbezhetetlen akaratából kerültünk, hogy bejárjuk emberi létünk útját.
Adott hazát, nemzeti kultúrát minden népnek, saját nyelvet, melyen az Õ szándéka szerint kell gondolkodnunk, és megszólítanunk egymást az egyetemes érvényû törvény lelkiségével, a türelem és a szeretet nyelvén. Manapság egyre inkább felvetõdik egy kérdés, mit tesz az emberiség azzal a virágoskerttel, amelyben minden nemzet és kultúrája egy-egy szál virág, a maga sajátosságaival, nyelvével? Napjainkban a hivatalosok egyre több országban világszerte fétisként éltetik a multikultúrát, feledvén azt, hogy a franciának az a dolga, hogy francia legyen, a japánnak az, hogy japán, a szudáninak az, hogy szudáni, az angolnak az, hogy angol, és így tovább… Mert ha ez feledésbe megy, akkor bizony minden nép szembesül azzal, hogy elsorvad nemzeti létének fája, mert gyökér nélkül nincs korona.
Nekünk, magyaroknak, különösen nehéz nemzeti sors jutott, de ezt a nehéz nemzeti sorsunkat a teremtõ által ránk bízott csodálatos magyar kultúránk tette történelmünk folyamán elviselhetõvé, s tartott meg nemzetként bennünket itt a Kárpát-hazában. Kultúránk gazdagítására adatott nekünk Arany János, Petõfi Sándor, Csontvári-Kosztka Tivadar, Karinthy Frigyes, Faludy György, Makovecz Imre, Latino-vits Zoltán, Wass Albert, lehetetlenség felsorolni kulturális életünk nagyságait.
Adatott nekünk több mint 150 ezer magyar népdal, s olyan népmese kincs, amelyet ha olvasója figyelmesen olvas, fellelheti benne a teremtés folyamatának kozmikus logikáját. Adatott nekünk egy a világon egyedülállóan árnyalt csodálatos nyelv, amelyrõl illene végre az iskolákban, egyetemeken az igazat tanítani! Mi lesz mindezzel manapság, amikor fiataljaink megszállottként függnek az okostelefonjaikon, most amikor a szenny csatornabûze kísérti õket mindenfelõl, s technokrata fogyasztókként vágynak az újabb és újabb technikai csodákra, s eközben nem veszik észre, hogy odalesz a lelkük szuverenitása?
Mi a feladatunk, mai magyar embereknek, ma, az okostelefonok világában? Nemzeti kultúránkat, néprajzkincsünket újra az iskolai oktatás fajsúlyos tárgyává kell tenni, mert ellenkezõ esetben megfojtja a magyar jövõt a mindenhatónak kikiáltott multikulti. A magyarság jövõbeni önmegvalósításának és megmaradásának majdhogynem egyetlen eszköze a nemzeti kultúránk ápolása. Éltetõ jelenné kell tenni a hitelest, a szépet, hagyományainkat, a Magyar Kultúrát.
Dr. Dóczi Margit