Állatorvosok arcképcsarnoka (2.) – Megöregedett a doki?
Dr. Kovács Kálmán jogosult állatorvos az idén 65 éves, 40 éve van a pályán. Úgy döntött, hogy jövõ év januártól befejezi a praxist, és kedvteléseinek hódol. A köszönet hangján emlékezik vissza az elmúlt évtizedekre.
– Dr. Soós Pálnak köszönhetõen, aki az Országos Mesterséges Megtermékenyítõ igazgatója volt, kerültem 1968. október elsejével Hódmezõvásárhelyre, a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó állomásra, ahol két és fél évet töltöttem, mint szaporodás biológus állatorvos. Szabó András barátom és kollégám hatására választottam az Alföldet, mert itt még korábban nem jártam, – meséli.
– 1971. márciusában Árpádhalomra vetett a sors, ahol szintén két évet dolgoztam. Ma is szívesen emlékezem kiváló kollégámra, Czabarka Jánosra és a szomszéd Gombos Andrásra, akivel egymást helyettesítettük Eperjesen. 1973. márciusától 1975. márciusáig voltam a szentesi Termál Tsz-ben. Itt hatalmas, közel húszezres birkaállomány, mintegy kétezer szarvasmarha, félezer ló, plusz a sertéstelep ontotta a feladatokat. Ragyogó elõdöktõl tanulhattam, mint And-rikó István Kossuth-díjas juhász, vagy Drávai Gyula barátom, akivel kísérleteket végeztünk az Országos Állategészségügyi Intézetnek. Büszke vagyok rá, hogy olyan kiváló emberrel dolgozhattam együtt, mint Polner Tibor fõállatorvos, – gondol vissza a régi szép, ám akkor is küzdelmes idõkre, és így folytatja:
– Három és fél év után azért jöttem el, mert új kategóriába sorolták a téeszt, sokat veszítettem volna, ha maradok. A megyei vezetõ felajánlotta számomra Szegvárt. 1975. szeptember 23-án kerültem ki ide, és tizenkilenc éve tevékenykedtem már, amikor dr. Gombos András a képviselõi mandátumát átvette, én kerültem a helyére Szentesen. Köszönöm továbbá Geréby Józsefnek is a szentesi idõk alatti együttmûködést. Úgy elrepült ez a negyven év, hogy betegállományban sem voltam, és a mindennapi teendõimet is örömmel végeztem. S mivel vannak már jelek, és ne mondják a hátam mögött: “Megöregedett a doki!” Úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Köszönöm a pacientúrámnak a szép és eredményes éveket.
– A pályája mely idõszakára a legbüszkébb?
– Amikor a szegvári Puskin szövetkezetben dolgoztam, a Holstein-fríz tehenészetek legjobb állategészségügyi mutatóit produkáltuk. A borjú- és tehénveszteség (kényszervágás, elhullás) egységnyi szarvasmarhára jutó költsége nálunk volt a legcsekélyebb. A legnagyobb tehenészetek között mi voltunk az élen. Nagyon jó szakember gárda vett akkor körül, mint pl. Ternay Sándor tsz-elnök, aki a hetvenes évek végétõl a nyolcvanas évek közepéig szakmai õstehetségként irányította a szövetkezetet. Õ álmodta meg a sáphalmi tehenészetet.
– Mi a szakmai hitvallása?
– Mindig azt vallottam, hogy a termelõ jószágait meg kell gyógyítanom, õket kár ne érje. Az volt az elvem, hogy a kreatív emberek tudnak elõre menni. Ha több kreatív ember csinál egy ötletbörzét, a leglehetetlenebb helyzetbõl is ki tudnak jönni. Nálunk ún. “atomizált állattartás” van, felduzzasztott adminisztrációval. Sok termelõvel, kevés állattal, de ugyanannyi a papírmunka. Az EU ezt megkívánja. A mi, korábban nagyon jól szervezett állategészségügyünk – ennek ellenére is – mostanra “hígul”.
– Ma mekkora állatállományok vannak a térségben?
– Kerületünkben az egyik legnagyobb a haszonállat sûrûség. Ám koránt sincs akkora, mint korábban. A Pankotának, Termálnak 20 ezres birkaállományai voltak, ma már ez nincs. Cserebö-kény egy holdbéli táj. Micsoda élet volt ott, mára kihalt terület. Az embernek fáj a szíve, ha viszszagondol…
– Dr. Kovács Kálmán állatorvos ezúton értesíti a pacientúráját, hogy 2009. január elsejétõl állatorvosi munkát már nem végez. Mit fog ezután csinálni?
– Kertészkedem, kirándulni, síelni megyek, feljárok Pestre a családomhoz és Szegedre a barátokhoz. Én is voltam fiatal, tudom, hogy mit jelent “éhes farkasnak lenni”. Egy fiatal szakembernek minden lehetõséget meg kell ragadnia a szakmában az elõrejutása érdekében, a család anyagi hátterének megteremtéséért. A mi idõnkben sokkal könynyebb volt. Rengeteget dolgoztunk ugyan, de volt értelme.
– Van “örököse” a kerületben?
– A kamarai törvény alapján az állatorvost a termelõ választja. Egy ügyeleti körzetben mindenki ahhoz fordul, akiben megbízik. A etika és a piac szabályozza az utódlást, a munka és az emberi szimpátia pedig segíti a döntést.
– De a továbbiakban is itt marad a városban?
– Természetesen. Bár volt gondolatom, hogy Szegedre költözöm. Próbálok olykor a Balaton melletti üdülõnkben is elidõzni. Itt úsztam az elsõ tempókat egészen aprócska gyermekként. Pesten nem tudnék megszokni, a szülõi házból elhoztam az emlékeimet. A Kurca part az én igazi otthonom. Vettem még itt egy kis kertet, ahova fákat ültetek. Mintegy ötezer kötetbõl álló könyvtáram van, amit katalogizálni szeretnék, ezért a télen beiratkozom egy számítógépes tanfolyamra. Folytatom az angol tanulást is. Megtalálom a magam hasznos elfoglaltságait. Majd ahogy alakul, – mondja mosolyogva.
– További jó egészséget, hasznos idõtöltést kívánok!
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz