140 éve kezdõdött a szentesi távírószolgálat története I. rész Legyen távírda Szentesen!
A távirat ma már szinte teljesen eltûnt az életünkbõl. Az SMS-ek és email-ek világában már csak az idõsebbek emlékeznek rá, hogy egykor a postai távirat volt a sürgõs üzenetek leggyorsabb írásbeli továbbításának esz-köze. Legtovább talán a dísz- és gyásztávirat-küldés “össznépi” szokása tartott ki. Napjainkban kevesen adnak fel táviratot – bár még lehet!
Érdemes egy kis idõutazást tenni a múltba, megemlékezni a távíróról, aminek története Szentesen 140 éve kezdõdött. A Távírómúzeum és a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány most arra készül, hogy november 7-én a távíró történetérõl rendez megemlékezést és kiállítást a Szentes 1. sz. postán.
A Szentesi Visszhang olvasóinak elõzetesként Sáfár József távközlés-tör-téneti kutatásából adunk egy kis ízelítõt, amibõl kiderül, hogyan sürgette 140 évvel ezelõtt Szentes város elõljárósága a távíró létesítését, és mit tett annak érdekében, hogy megvalósuljon.
Egy 1870-ben készült állami távírdaintézeti térképen már szerepelt egy Csongrádot Szentessel és Szegvárral összekötõ távíróvonal tervezett nyomvonala. Hódmezõvásárhelyen 1870 óta, Félegyházán 1872-tõl, Orosházán 1873-tól mûködött távírda. A szentesiek is nagyon szerettek volna távírdát kapni. Ez olvasható ki egy 1874-es helyi újságcikkbõl: “Szentes városa, melynek élete a búza kereskedéstõl függ, hogy’ nem tudta eddig kivinni, hogy távírdája legyen?”
1875-ben a város elõljárói és polgárai nyomatékosan sürgették a gazdasági fellendülés érdekében hõn óhajtott távíróvonal és egy szentesi távírdaállomás létesítését. Idézet a korabeli újságból: “Felemlítjük végre a távírdát! … ha már egyebet nem, telegraphot már csak állíthattunk volna, mi megpendítettük ez ügyet is, tudjuk, hogy ennek hijját mily érzékenyen fájlalja kereskedelmünk… Ajánljuk ez ügyet országgyûlési követünk, Simonyi Ernõ figyelmébe.”
Még ugyanebben az évben – 140 éve – tevõlegesen is megkezdõdött a távírdaállomás felállításával kapcsolatos lobbizás. “Sonnenfeid Sámuel városi képviselõ írásos indítványt nyújtott be, melyben ajánlja, hogy Szentes város egy, H.-M.-Vásárhelyivel összekötendõ távírda létesítésérõl gondoskodjék. Az indítvány a képviselõ testület közhelyeslésével találkozván, a vasútügyi küldöttségnek adatik ki oly utasítással, hogy Budapestre történendõ utazása alkalmával a távírda érdekében is tegyen lépéseket, és eljárása eredményérõl jelentést adjon.”
Kiderült azonban, hogy az állam nem vállalja a távíróvonal kiépítésének költségeit, azt az érintett településeknek kell elõteremteniük. Bonyolult, fordulatokban gazdag alkudozás kezdõdött Szentes, Csongrád és Szarvas vezetõi között arról, ki mennyi pénzzel hajlandó beszállni, továbbá hogy Félegy-háza vagy Vásárhely felé vezessék a Szentest érintõ távíróvonalat. A temesvári távírdaigazgatóság kiszámolta, hány oszlopra, porcelánszigetelõre, tartóvasra, mennyi vezetékre lenne szükség az egyik és a másik irány esetén, és mindez szállítással, felállítással együtt mennyibe kerülne. Az eredeti terv az volt, hogy Csongrád-Szentes-Szarvas közös összefogással épít távíróvonalat, ami Félegyházánál csatlakozik az országos hálózathoz. De Szarvas visszalépett. Emiatt több költség hárult volna Csongrádra és Szentesre. Úgy tûnt, Csongrád a korábban felajánlott pénzbeli hozzájárulását nem tudja megemelni. A szentesiek ezért úgy döntöttek, Vásárhely felé húznak távíróvonalat a saját költségükön. Erre a csongrádiak megsértõdtek, majd a következõ ajánlatot tették Szentesnek: “Már most, igen szerény kívánata lehet az Csongrád városnak Szentes várostól, hogy ha Hmvásárhelyig 31 mértföld távolságra vezetendi a vonalt, akkor vezesse e vonalat Kun-Félegyháza felé szintén oly távolságra, vagyis 31 mérföldre, mely körülbelül a kisújszállási csárdánál érné végét, a többi részt pedig azt mondaná Szentes Csongrádnak, hogy az innen Kun-Félegyházáig terjedõ vonal költségeit pedig födözze Csongrád város.”
A megvalósítás azonban nem így történt. Hogy hogyan, azt a Városi Visszhang következõ számából tudhatják meg olvasóink.
(Folytatjuk!)
dr. Lovászi József
kuratóriumi titkár