Fülep Lajos: Varázs
Ha látom szemednek megtartó varázsát,
érzem a bõrödnek márvány simaságát,
ízét a csókodnak, s karod ölelését,
felejtem a világ minden szenvedését…
Imádat
Mint gyermek az anyját, oly nagyon szeretlek.
Õszintén és tisztán, ahogy csak õ szerethet.
Önzés és hiúság, érdem, érdek nélkül
annyira, hogy szívem szinte beleszédül.
Te…
Te vagy jobbik énem, hitem és reményem,
anyám és szeretõm, barátom, testvérem.
Fény a sötétségben, szó a némaságban.
Te vagy, ki még megtart ebben a világban.