Dömsödi Teréz: Uram, a titok…
Szeme varázsa, pár kedves
gesztus úgy ütött szíven,
mint senkié.
Ajka ívén a huncut mosoly,
bõven beoltott.
Uram, tudod, miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…
Aztán ha szólt, hátba szúrt
sokszor, ugrottam volna
magasról.
Fájt és bántott cudarul,
de viseltem én…
Uram, tudod, miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…
Tanultuk egymást,
a két rossz diák.
Rámenõs humor a lét,
s adta két kezét,
kezembe sorsát.
Uram, tudod, miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…
A tû hegyébõl tört,
s fele a felét találta,
mert szeretni már
másként szabad,
hány reménység szakad,
Uram, tudod, hogy miért,
Uram, a titok örökre Tiéd…
Mégis mindig siettem
tenni, hogy neki jó legyen.
Ne lássa, mily közel az idõ,
nehéz is, fáj is rettentõ,
úgy húznám vissza még.
Uram, tudod, hogy miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…
Istenem, elvetted tõlem,
s mit önmagától vett el,
megsokszoroztad,
fájdalomban, félelemben
adva vissza azt.
Uram, tudod, hogy miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…
Béke van már, õ jó helyen
jár, fogja kezem még
onnan is, sírni kár,
mégis sírni kell,
okát nem sejti más:
Tudod Uram, miért…
Uram, a titok örökre Tiéd…
Szentes, 2015. 07. 04 – 20.
Köszönetnyilvánítás
Hálás szívvel köszönjük mindazoknak, akik drága szerettünk
Dömsödi Mihály
volt barneváli dolgozó,
lapalapító szerkesztõ
hamvait utolsó földi útján elkísérték, együttérzésüket kifejezve fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló családja