A Kisér hosszú utcájában…
… lakók otthonuk elõtt a közterületet szépítik, rendben tartják. Az egyik õszi nap alkonyán is így tettünk többen. Az utca déli része felõl felnõtt lányok egymás mellett kerékpározva igyekeztek a központ felé. Az egyik lány hangosan megszólalt: “az utca lakói … haljanak meg!” Társa erre semmit nem szólt. Én sem. A járdát tisztítottam, õ meg a fiatalokon, idõseken ítélkezett, felelõtlenül.
Családunk betegségekkel kapcsolatos szenvedéseibõl vázolok: Íngyulladás következményeként a metszõfogait maga szedte ki apám. Szemfogait pedig a borbély mester. Fogait nem volt lehetõség pótolni a 40-es években. Gyomorrák betegségével Dr. Berényi Imre kezelte, fájdalmai alig enyhültek. Budapesten dolgoztunk hétköznap, vasárnap édesapám hívott. Utolsó útmutatását idézem: “ Vigyázz édesanyádra és magadra…” 64 évesen hunyt el. Édesanyám is fog nélkül élt. Dr. Berényi és Dr. Zsoldos Ferenc kezelte, megjegyezték, nem lehet több morfiumot adni. Utolsó figyelmeztetõ szavai: “Vigyázzatok magatokra és a 3 éves unokámra!”
Magamról: szüleim betegségei nálam folytatódnak. Orvosok mûtétei eredménye, hogy még élek. Szüleim az életre neveltek. Az egészséges embereknek minden jót kívánok.
Székely István, feleségem édesapja is sokat szenvedett gyomorrák betegsége miatt. Dr. Zsoldos sebész fõorvos mûtéte után Dr. Tóth Antal belgyógyász, a rendelõintézet igazgató fõorvosa, de Dr. Berényi körzeti orvos is a lakására kiment, gyógyították. A deszki kórház orvosai is lelkiismeretes munkát végeztek, tisztelettel emlékezem rájuk. Apósom utolsó szavai nekünk szóltak, figyelmeztetõül az életre.
A rákos betegekrõl a szóban forgó és hasonló életvitelû fiatalok véleménye hátha megváltozik?! Szerethetnék felebarátaikat, mint mások önmagukat! Bölcs mondás: amit adsz, azt kapod vissza…
Kátai Ferenc