Olvasói kérdés: Az utóbbi idõben sokat olvasni az eutanáziáról, ahogyan a köznyelvben elterjedt, a kegyes halálról, s ekkor hallottam az élõ végrendeletrõl. Van-e lehetõsége a betegnek kérni szenvedései megszüntetését? Mi az élõ végrendelet?

Ügyvédi válasz: A kegyes halál kérdése mindig is vitákat gerjesztett. Jelentõsége azóta került elõtérbe, amióta az emberi jogok nagy szerepet kaptak az 1950-ben New Yorkban megtartott ENSZ közgyûlésen. Érdekességként megemlítem, hogy Svájcban 1941. óta legálisan, valóságos “eutanáziaturizmus” mûködik, de a Benelux államokban, vagy az USA egyes államaiban is, bizonyos szigorú feltételek mellett engedélyezett a kegyes halál.
A fõ kérdés az, hogy az emberi méltóság elõrébb való-e, mint az emberi élet. A betegnek lehessen-e saját joga önrendelkezésre, ha gyógyíthatatlan beteg, ekként enyhíthetõ-e a szenvedése? Az eutanáziáról megfogalmazott álláspontok általánosságban próbálnak megoldást találni az élet bevégzésének etikai, lélektani, szociológiai kérdéseire, sajnos teljesen figyelmen kívül hagyva (az abortusz kérdéséhez hasonlóan) a szenvedõ embert. Szakvélemények szerint orvosi és jogi kontroll mellett kellene elérhetõvé tenni a kegyes halált akként, hogy orvos szakértõk nyilatkozatát követõen, bírósági eljárás keretében döntenének.
Két változata van az eutanáziának, az aktív és paszszív.
Az aktív eutanáziánál az orvos tevékenyen közremûködik a beteg halálában, pl. szándékosan bead egy injekciót. A passzív eutanázia az életben tartó, életet meghosszabbító kezelésnek a megszüntetését jelenti, amikor szükséges lenne a beteg életben maradásához pl. a lélegezte-tõgép bekapcsolása, de az nem következik be.
Magyarországon napjainkban az aktív eutanázia nem megengedett, de a passzív kegyes halálra (a 18 század végéig legális volt) szigorú formai követelményeknek eleget téve lehetõség van. A kérdés messzebbre vezet, a választ az olvasóra bízván kérdezem, mi van olyankor, amikor a pénzügyi korlátozások következtében valakinek anyagi okok miatt utasítják el a kezelését, s nem adják meg a kellõ ellátást, és ezért hal meg a beteg. Ez nem jelent tevõleges közremûködést az élet befejezésében? Neves orvosok, jogászok szerint napjainkban láthatatlan eutanázia folyik a kórházakban, a kegyes halál mind passzív, mind aktív formája sok esetben igenis a gyakorlatban, sajnos átláthatatlan módon jelen van.
Élõ végrendelet a halálról azt jelenti, hogy a gyógyíthatatlan beteg arra az esetre rendelkezik a visszautasított kezelésrõl, ha a késõbbiekben döntésképtelen állapotba kerülne. Az élõ végrendeletet az egészségi törvény szigorú feltételekhez köti, pl. többször kell nyilatkoztatni a beteget, hogy a kezelést nem igényli, s ezt három tagú bizottság elõtt is meg kell erõsítenie. Tavaly az Alkotmány Bíróság döntésével könnyített, most már nem kell pszichiátriai szakorvos véleményét beszerezni a betegnek a nyilatkozatához.
Kérdését köszönöm.
Dr. Dömsödi József
ügyvéd

Ez a bejegyzés 2015 01 23 11:36-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.