Október 24-én Szigligeten a IX. Süllõ Fesztiválon, városunkat többek között a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány gitárosai is képviselték. Az idõjárás nem igen kedvezett, ennek ellenére sokan voltak kíváncsiak a szentesi tehetségekre.

Városunkban már talán nem kell bemutatni a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány elnökét Ombódi Csillát és a lehetetlent nem ismerõ Seres Antalt, aki a gitározni vágyó gyerekek tanára, példaképe és a röplabda csoport edzõje is.
A 2011-es alakulása óta az alapítvány egy emberi, segíteni nemcsak akaró, valóban segítõ utat jár, dacolva a göröngyökkel, buktatókkal. Keményfából faragták a tanár urat, de ez elmondható több tanítványáról is.

Tudjuk, a zene az élet része, megnyugtat, tanulása kedvezõen hat a szellemi tevékenységre. Örömforrás és nem utolsó sorban gyógyít. Ezt bizonyítja a Szegedi Gyermekklinika professzor asszonya, dr. Bartyik Katalin, aki már a gyógyszer mellé írja fel Seres Antal foglalkozását, gitárjátékát és tanítását kis betegeinek. Jelenleg kéthetenként mennek gyógyítani a zenével, mosolyt varázsolni a beteg gyermekarcokra, az öröm csillogását belopni a szemükbe. Az osztályon sok segítséget kap Csilla és Toncsi Nagy Andrea szociális munkástól, aki beszámol a gyerekek pillanatnyi állapotáról, amit feltétlenül tudni kell a foglalkozás sikerének érdekében. Vannak nehezebb pillanatok is, hiszen meg kellett tanulni a betegséggel és a kezelésekkel járó rosszulléteket. Elõfordul olyan is, hogy csak egy mosoly vagy integetés lesz a foglalkozásból.

A gyerekek nagyon szeretnék, ha hetenként lennének a gitáros terápiák. Ezek mellett fontosak a rituálék is, amikor a tanár bácsi felhajtja a pizsama ujját, a szebb álmok érdekében. Sajnos már az osztály Edit nénije nincs az osztályon, pedig milyen jókat lehetett vele játszani, színezni. Az osztályon csak a zenés foglalkozások, a gitártanulás maradt a gyerekeknek, ami feledteti velük a betegségbõl eredõ kellemetlenségeket. Nagyon fontosak ezek a foglakozások, hiszen kapocs a külvilággal a nagyon nehéz pillanatokban. Önzetlen segítséget kapnak, számíthatnak Toncsi érkezésére, tanítására. A gyerekek megszeretik a zenét, még azok is, akik elõször kétkedve hallgatták, s el sem tudták képzelni, hogy valaha õk is gitározhatnak, pedig ez nem álom, valóság.
Ricsi, a Zsoldosban tanul, az elsõ gyerekek közé tartozik, akik találkoztak ezzel a terápiával. Õ már a gyógyulók csapatát erõsíti. Elõször nagyon félénken hallgatta a zenét, de azután megadta magát a gitárnak. Ma már lelkesen jár órákra, próbákra és fellépésekre, ahol azonos szinten teljesít társaival, akik nem a klinikán találkoztak a zenélés csodálatos világával. A röplabdaedzéseket sem hagyná ki, a csapat egyik aktív és tehetséges tagja. Betegsége elõtt az atlétikát szerette nagyon, most boldog, hogy a sportot sem kellett abbahagynia. Hasznos idõtöltésnek tartja mindkét elfoglaltságot, abban a társaságban, ahol jól érzi magát.

Ezt vallja a másik gyógyuló, Gábor is, aki Szegedrõl jár át próbákra és edzésekre, a világért sem hagyná ki egyiket sem. Õ is középiskolás. Betegsége elõtt nem foglalkozott zenével, meghívás után jött a táborba. A kezdeti ijedtség fokozatosan csökkent, csatlakozott a gitárosokhoz, akiket ma már erõsít. A szombati röplabdaedzés is fontos számára, korábban focizott.  Õ is kiemeli a csoporthoz tartozás örömét, az új barátokat. De nem õ az egyetlen a táborosok közül, akik próbálnak. Két lány, Dominika és Noémi, Gyuláról jár, mert jó itt lenni, tanulni még akkor is, ha teljesíteni kell, kihozni próbákon a maximumot, természetesen képességeik alapján. Fontosak a beszélgetések, amikor a jelenrõl, a jövõrõl formálnak véleményt, komolyan. Sokszor a nagy betûs élethez kapnak segítséget, életre szóló útravalót a zene és a sport szeretete mellett.

Nagy élmény színpadon állni, örömet szerezni másoknak. Szigligeten, október 24-én az alapítvánnyal 19 gyerek bizonyított, közülük 4 gyógyulófélben van, akik rendszeresen járnak ellenõrzésre is. Nagy örömünkre egyre többen ismerik õket, s most megmutatták az ország nyugati területén is, mit tudnak. Az elmúlt 3 év munkája elismerésének tartják ezt a szereplési lehetõséget, még akkor is, ha hosszú utazás és több órás várakozás után léphettek színpadra, szép sikert aratva.
Komoly és következetes munka elõz meg minden fellépést, a cél: egyre magasabb szinten teljesíteni, fegyelmezetten, igényesen. Kölcsönös tisztelet van tanár és tanítvány között. A magázódás természetes, kölcsönösen elismerve egymás tudását, a fegyelmezettség betartása és betartatása pedig a magas szintû teljesítmény megérdemelt örömének záloga.

Toncsi azt mondta, tanul õ is a klinikán az õket váróktól, a gyógyulás folyamán megmutatkozó akaratból. A veleszületett empátiás készsége erõsödött, tenni akarása a gyerekekért csodálatra méltó.
Az alapítványt komoly támogatással segítette Mezõ Misi, aki a baptista szeretetszolgálat képviselõjével 14 gitárt ajándékozott. Nem kéregetnek, inkább õk adnak, önzetlenül, kiszámíthatóan, következetesen, szívvel és lélekkel, s ez természetes Csillának is és Toncsinak is.
Tavaszi, nyári és õszi táboraik közkedveltek, az idén még november 19-tõl 23-ig lesz, a gyerekek nagy örömére.
A december nagyon jelentõs a kis csapat életében, a tavalyi szünet után idén december 11-én, csütörtökön este 7 órakor a Sportcsarnokban alapítványi rendezvény lesz, ahol hallható a 110 tagú gyerek kórus a fináléban, ami erre az alkalomra áll össze a város általános iskolásaiból. Ekkor hallhatjuk utoljára a Fivérek formációt, búcsú koncertjük lesz, ezután a Fivérek névvel nem lépnek fel. Elfogadta a meghívást Kökény Attila, aki az est díszvendége lesz, emelve a rendezvény rangját. A Seres testvérek még a Megasztár 5-ben ismerték meg, a féléves közös munkából, barátság maradt. Természetesen az est fellépõi lesznek az alapítványi  gitáros gyerekek, akik országszerte ismertek, legsikeresebb és legkedvesebb számaikból adnak elõ a közös zenélés örömével.
Támogatói jegyek a Babilon könyvesboltban, a Sportcsarnokban vásárolhatóak 1500 forintért.
Öregszik az alapítvány, elmúlt három éves, s az adónk 1%-át felajánlhatjuk erre a nemes célra, segítve a beteg gyerekek gyógyulását, megkönnyítve betegségük elviselését, örömet szerezve, de nem csak karácsonykor, egész évben.
Toncsi egyszeri alkalomra tervezte a klinikai gitározást, a gitártanítást, s ez már évek óta tart, életének meghatározó részévé vált. Lemondani róla talán nem is tudna.
Úgy érzem, büszke lehet városunk, hogy egy ilyen alapítvány mûködik itt, s nemcsak segíteni akaró, de következetesen több oldalon is segítõ emberek varázsolnak mosolyt a küzdeni tudó, olykor szomorú gyerek arcokra.

füredi zsuzsa

Ez a bejegyzés 2014 11 28 15:49-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.