Várkonyi István: Két csillag
Anyám szeme két szép csillag,
itt világol éltem egén.
Ez vígasztal mindig, mikor
elhagyni készül a remény.
Állócsillag ez a két szem,
de úgy érzem, mégis halad!
Itt van velem, bárhol járok:
megvilágítja utamat.
Ha az éjben bukdácsolok,
beragyogja a sötétet, –
s visszavezet a jó útra,
ha néha – rossz útra térek…