Épségben, élményben, értékben gazdagon – A hét “kalandor” útja
Augusztus 22-én, hétfõn délután kicsit fáradtan, de annál boldogabban érkezett meg a St. Jupát SE. hét fiatal kerékpárosa a mintegy 2,5 ezer kilométeres útjáról. A Duna völgyét felfedezõ huszonhárom napos túra rövid összefoglalására Valkai Zsoltot, a csapat vezetõjét kértük.
– A körülmények mennyire segítették önöket, hogy eredeti útirányukat és az idõt tartani tudják?
– Alapvetõen a tervezett útvonalon haladtunk, csak apró célszerûségi változtatások voltak. Sikerült napról napra tartani a mintegy 120 kilométeres távadagokat is. Az ausztriai Duna-szakaszon volt ez a legnehezebb, ami rendkívül gazdag látványosságokban. Nehéz volt, hogy lehetõleg lássunk is mindent, de haladjunk is. Három hétbe sûrítettünk olyan látványmennyiséget, amit más ember esetleg autóval évekig látogat végig. Ami pedig az idõjárást illeti, igen szélsõségesen érintett bennünket. Hõségben indultunk, zord idõk is voltak közben. Rendkívül szerencsések voltunk, hiszen az utóbbi napok híradásaiból tudjuk, Bajorországot milyen természeti katasztrófa sújtja. Mi ezt a vidéket elõtte be tudtuk járni.
– Úti élményeik közül melyeket emelné ki?
– Kell még egy kis idõ, mire a fejekben letisztul az a sok-sok fantasztikus hatás, ami minket ért, s persze majd segít a több száz darabból álló képanyag feldolgozása is. Nagyon élmény teli út van mögöttünk, ennyit már most mondhatok. Útikönyv alapján felkészültünk a látnivalókból. Voltak meglepetések a nyitva tartások miatt. Így kimaradt az életünkbõl a willendorfi Vénusz, Dachau. Viszont akadtak olyan érdekességek, amelyekrõl nem tudtunk elõre, még ott sem derült ki, hogy mit látunk. Ezután, idehaza fogunk konkrétan utánanézni. Az ausztriai Duna-szakaszt viszont bárkinek ajánlom, akár kezdõ kerékpárosoknak is, hiszen a Duna mindkét partján kerékpárút van. Napi tíz-húsz kilométerrel is sok látnivaló tekinthetõ meg. Ez egy gyönyörû vidék. Láttunk például nagyon érdekes kétkerekûeket, sok kedves emberrel találkoztunk.
– A csapat fiatalabb tagjai is jól birkóztak az emelkedõkkel és egyéb nehézségekkel?
– Mindenkinek tudtam a teljesítõ képessége határait. Úgy éreztem, felkészültünk, de nem is voltak közben sem meglepetések. Volt köztünk egy 14 éves srác, Dandé Dániel, aki kistermetû is. A felmálházott kerékpárja nehezebb volt, mint õ maga. Ez a 40 kilós kis ember is jól teljesített. De a többiekkel is elégedett vagyok. 
– Egészségügyi probléma, baleset nélkül tudták teljesíteni a távot.
– Volt néhány kisebb sérülés. Egyszer orvosi segítség is kellett, leginkább a saját megnyugtatásunkra. Szemgyulladás és egy komolyabb bukás nehezítette az utunkat, amibõl szerencsésen jöttünk ki. Kétszer volt nagyobb technikai gond, egyszer a hátsó fogaskeréksor szorult cserére, másik esetben csomagtartó törésünk lett. A terepen rosszul jönnek ki az ilyen esetek, de megoldottuk.
– Hamarosan hozzálátnak a következõ nagy utazás tervezéséhez?
– Jövõre is mindenképpen szeretnénk egy hasonló három hetes kirándulást, de ez már évek óta hagyomány nálunk. A konkrét helyszín még nincs eldöntve, majd az õsz folyamán. A következõ útvonalterv elkészítése ugyanis hónapokat vesz igénybe.
– Említette az út elõtt, hogy lesz majd élménybeszámoló.
– Valóban, az õsz folyamán a képek bemutatásával az érdeklõdõkkel ismertetjük bõvebben is a huszonhárom nap legfontosabb történéseit. Az idõpontról, és a program helyérõl a médiákon keresztül tájékoztatjuk majd a város lakosságát.
Örömmel várjuk. Addig még egyszer a csapat többi tagja: Vincze Mihály, Olasz Balázs, Füsti M. Gergely, Papp Dániel és Dömsödi Gábor. Az út támogatói voltak: a szentesi önkormányzat, a Csongrád Megyei Közgyûlés, a Herba Mix Kft, a Linea-H Bt., a VAUDE, a Kvíz-2000 Bt., Dan-Aqua Öntözéstechnikai Kft. A legnagyobb segítséget azonban a családjuktól kapták, hiszen õk szurkolnak értük a legjobban.
Dömsödi Teréz
Fotó: Valkai Zsolt – 11. nap Hohenschwangau, a háttérben II. Lajos fantázia-vára.