Egy korszak képei – Hálapénz nélkül
A közismert sebész, Tari Gábor a szentesi kórházban kétszer mûtött, hangsúlyozta: a betegségrõl, és nem pénzrõl van szó… Feleségem érbetegségét is gyógyította. Pénzt nem fogadott el. Messze földön elismert munkáját, életútját halála után Csongrád város jutalmazta díszpolgári kitüntetéssel.
Dr. Vígh Mária L. A-nét asztmatikus tüneteivel gyógykezeli már néhány éve. A kislány korában elkezdett nehéz fizikai munka megviselte. Közeledik a nyolcadik “X”-hez. Nehezére esik a rendelõbe elmenni. A doktornõ gyógyító munkáját, emberségét pénzzel kísérelte meg elismerni, aki azt nem fogadta el. Azt mondta: “magának nagyobb szüksége van rá.” Feleségem hasonló tapasztalataival folytathatnám.
A Szegeden tevékenykedõ dr. Pap Ilona is ugyanígy vélekedik. 1991-ben a mûtétem elõtt szerettem volna fáradozását honorálni. A kezét elhárítóan tartotta és azt felelte, nem ezzel kezdõdik és végzõdik… Pénzrõl azóta sem eshet szó.
Monológ: A hajdani “borravaló” gyakorlatát váltotta fel a “hálapénz” kifejezés. A pénz mágneses vonzásán kívül maradt orvosokra emlékeztem. Tapasztalataim sorolhatnám.
Kátai Ferenc