Menthetnénk az ősi magyar gyümölcsfákat
A Magyar Nemzet 2012. március 5. számában írta: Csongrádon 200 éves Kálmán körtefa örvendezteti meg a környékben élõket. Az agg fáról lepottyanó gyümölcsöket nagy becsben tartják.
Az alig 400 lelkes Bér községben az evangélikus lelkipásztor közremûködésével pl. mézkörte csemetéket telepítettek. Nálunk a Nagyhegy területét határoló szõlõárokban és partján birsalma-, körte, naspolya, cigánymeggy, édesgyökér, szeder és torma is termett. A kötött, homokos, dimbesdombos területen hólyagos Kisõrsi, májusi cseresznye, korai fogyasztásra, befõzésre, Germesdorfi és fehércseresznye fajták értek. A közeli szelvényi út szikes padkáin soroltak a magasra nõtt fehércseresznye fák. Termését az útfenntartó vállalat árverezte, de az út vándorai is fogyasztották. Úgyszintén az országutak mentén az eperfák fehér és piros termését, amit ponyvákra ráztak, majd belõle pálinkát fõztek. Az árnyékot adó és díszítõ eperfák és az országutak eperfái levelét szedték, selyemhernyót neveltek.
Körtefák: Bibic, kis méretû, legelõször termett. Majd a nagyobb termésû cukorkörte és Debreceni, végül a téli körték következtek. Alma fajták: nyári piros, édes, savanykás, év közepén értek. Szilvák: vörös-, kék-, besztercei, potyó (kerek, édes) 10 kg-ból 1 liter pálinkát fõztek. Meggy fajták: Szentesi (alakra a Spanyolmeggyre hasonlít), Spanyolmeggy – befõzni valók. Barack: sárga, kajszi voltak honosak. A gyümölcsfákat nem permetezték. A 40-es években megjelent az Amerikai szövõlepke, a fertõzött ágakat levágták és elégették. Ribizli, egres (püszke) bokrok bõ termést hoztak. (Szalmának, gallynak a hamuját a bokrok tövére szórták a kártevõk elriasztása végett.) Dinnye fajták: Turkesztáni, csereshéjú, telelõ, görögdinnyék (kék és zöld héjúak).
Kádár Pál õstermelõ dinnyéinek héjába karcolta a nevének kezdõbetûit. A termést talicskával a Honvéd utcai bérelt lakásába tolta, melynek jó részét ott megvették. A többit heti piacokon a Kossuth téren hétfõn, csütörtökön, vasárnap el tudta adni. (Piackép ábrázolva a Kurca parti vallomások 548. oldalán.)
A terület dimbes-dombos, homokos részein csemege és borszõlõt, õszibarackot termeltek. Mészkénlével permetezték. Jurenák, Kádár, Dóczi, Vida, Soós, Bartus, Bogyó, Virting, Déló, Kánvási, Széll, Bimbó… szakértelemmel ápolták kertjeiket.
A kötöttebb földterületeken zöldség- és gabona fajtákat termeltek. A búzát, árpát szérûre terítve, ló vontatással nyomtatták, majd rostálták. Az itt lakók és a városból kijáró õstermelõk barátságban éltek. Néhány száz négyszögöl földtulajdonukat mezsgyék, csapások határolták. Kerítés alig volt. Csõsz, egy személy, olykor-olykor teljesített szolgálatot. A szegény emberek tudták: a másé nem az enyém. Lopások nem történtek.
Az õstermelõk hegyközség szervezetbe tömörültek, pl. Bese, Gulyás, Pásztor, Támadás, Kun, Szatmáriak és társaik…
A 40-es években Déló Sándor és Selmeczi István pedagógusok Soós László postamester földterületein törpe gyümölcsfákat telepítettek, ekkoriban kezdõdött el a vegyszeres permetezés korszaka.
A város kis Tisza szigeti területén átjáró õstermelõk: Szamosközi, Virágos, Sza-bics, Keresztes… a Tisza vízállásához alkalmazott termelési kultúrát honosítottak meg. Gyümölcsöt és zöldségféléket termeltek. (A szõlõt pl. õsszel metszették, mert tavasszal a vízállás miatt nem tudtak a talajra menni.)
Az õstermelõk családtagjai, utódai többen folytatják az elõdök munkáját, pl. a Kádár nemzedék, Árpád, Gergely, Pál. Építõiparosként õstermelõk is voltak, így Kádár Bálint, aki nyugdíjas asztalos éveiben is szorgoskodott. A Berényi Imre utcai otthonából járt ki nagyhegyi örökölt földjére. Bugyi Sándor idõs termelõt, élettapasztalatai alapján beválasztották a városi képviselõ-testületbe. A Kispatéi út elején Csajághy Gyula költõ és dalszerzõ, feleségével mûvelték kis földjüket. A Kispaté dûlõút vége felé Sima László közismert író, közíró és felesége hasonlóan õstermelõként dolgozott. Az õstermelõk utódai, elõdeik tapasztalatait ismerve, azokat bizonyára átadnák, hasznosíthatóak lennének. Ezzel segíthetnék az õshonos gyümölcsfáink telepítését.
Monológ: A Nagyhegyen születtem, ott éltem 30 évig, a korszak embereit tisztelettel kíséreltem meg ismertetni, egyben emlékezni.
Kátai Ferenc