‘Készítette nagyapa, festette nagymama…’

A Tilinkó Népdalkör műsorával lepte meg az érdeklődőket.Kovács Ivánné népi bútorfestõ részére a budapesti Hagyományok Háza Népi Iparmûvészeti Tanácsadó Testülete “Népi Iparmûvész” címet adományozott  munkásságának elismeréseként. Az ebbõl az alkalomból  a Városi Könyvtárban nyílt kiállítást Mód László néprajzkutató ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe.

Kovácsné Pirike László Ottília kézdivásárhelyi bútorfestõ nyomdokain indult el immár 15 éve, hogy festett fa használati tárgyaival, bútoraival létrehozzon valami egészen egyedi szentesit, amit csak õ tud.
Mód László kiállítás megnyitójában éppen ezt, a népi hagyományok modernebb, az alkotó egyéniségének megfelelõ terjesztését méltatta. Szólt arról, hogy a festett bútor a paraszti kultúra része, gyakorta személyes feliratot is tartalmazott, mivel a leendõ menyaszszony kelengyéje került bele. Kiss Bálint református lelkész gyûjtései nyomán leírta, hogy léteztek területünkön festett használati tárgyak, de hogy a mintázat, a színezés milyen hagyományokon alapult, arra pontos adatokat nem talált.

A kiállításon az a vers is szerepelt, amelyet férféhez írt.

Az erdélyi élõ hagyományoknak köszönhetõen azonban a ma alkotói, így Pirike is, át tudják menteni a motívumokat, és azok alkalmazását.
Az ország más részein – tért ki erre Mód László, jelentõsebb kincs maradt fenn, példaként Makón, Hódmezõvásárhelyen vagy Szekszárd, Komárom térségében. Azután ismertette, mi-mindenre van szükség ahhoz, hogy valaki elnyerhesse a “Népi iparmûvész” címet. Pirike hosszú évek óta alkotói pályázatokon vesz részt, folyamatosan zsûrizik munkáit, amelyeket elvisz a legrangosabb kiállításokra, vásárokba. Folyamatosan jelen van tehát, ismerteti, életben tartja a magyar népmûvészet motívum világát.

Csodaszép kelengyeés ládika Hartai motívumokkal.

Pirike a meghatottság hangján mondott köszönetet elsõként férjének, majd a támogatóinak, akik szakmai és emberi segítségükkel közbenjártak, hogy az elismertséghez vezetõ lépcsõket megjárhassa. Megemlékezett Rózsa Gábor muzeológusról is, aki elsõ kiállítását rendezte a Péter Pál Polgárház pincéjében, és segített a lehetséges forrásokat felkutatni.
Büszke arra – mondta, hogy unokái számára személyre szóló kelengyés ládákat készíthetett, s persze azt is tudjuk, hogy számos kézmûves terméket készít még, nem csak festéssel, örömet szerezve ezzel mindazoknak, akik kapják.

Kép és szöveg: D.  T.

Pirike emlékezik vissza a kezdetekre.

Sokan voltak kíváncsiak Pirike pályaképét ábrázoló munkáira.

Templomi karzat kazetták.

Több tárgy a családtagok számára készült személyes ajándék.

 Előzmény: www.varosivisszhang.hu/?p=6382
                     www.varosivisszhang.hu/?p=22455

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.