Nagyérdemű, kedves Olvasó! Gondoltak már arra, amikor az aranyló napraforgótáblákban gyönyörködtek, milyen lehet nem látni a természet ezen remekét? Gondoltak már arra, amikor Beethowen szinfóniáját hallgatták, milyen lehet nem hallani a dallamokba zárt érzelmeket? És arra, hogy milyen lehet az, amikor néhány lépcsőfokos emelkedő megtétele is nehezebb, mint a Himalája megmászása? Látni, hallani, mozogni, hogy csak néhány alapvető természetes készségünket említsem, az  “egészséges” ember számára olyan természetes, hogy szinte nem is gondol rá, hogy vannak. “Nem egészséges” embertársaink, akik ezen képességek valameikének hiányával élnek. Mostani levelem ezen gondolatok jegyében íródott egy összejövetel kapcsán.

Orlando, Florida középső részének "fővárosa". Ezt, a félsziget szívében elhelyezkedő várost nem csak gyümölcsfeldolgozó ipara, hanem "játék város" volta is méltán teszi népszerűvé. A nyugati parton (Los Angeles, California) található, eredeti Walt Disney mására épült fel itt az 1970-es években, a keleti part közkedvelt szórakoztatóhelye, a Disney World, ahol számtalan lehetőség van a kikapcsolódásra. Varázskastély, aquarium, űrközpont és hullámvasút éppen úgy várja az ide látogatót, mint a rajzfilmekből ismert, életnagyságú, megelevenedett figurák. Miki egér és Donald kacsa integet a belépőnek, Hófehérke és a hét törpe várja, hogy emlékfotók szereplője lehessenek. Augusztusban ez a város adott otthont egy olyan programnak, ahol 150 előadás, 250 kiállító, sportvetélkedő és kultúrális rendezvény várt disable embereket, hozzátartozókat, szakembereket, érdeklődőket. Disable. A Webster szótárban a szó következő magyar fordítását találtam: képesság hiány, alkalmatlan, hasznavehetetlen, tehetetlen, rokkant, béna, nyomorék, Ugyanezen szó egy másfajta értelmezése szerepel egy francia-angol-kanadai tanulmányban: fogyatékos, emberi faj kudarca, torz szűlött, abnormális, idióta.

Disable. Kik ők? Hogyan értelmezi napjaink Amerikája a disable szót, és hogyan kezeli mindazokat, akik érintettek? Egy 2003-ban készült dokumentum szerint, "olyan átmeneti vagy tartós állapot, amelyben az egyén napi tevékenységében részben vagy teljesen korlátozott, és
bizonyos funkciókat csak személyi segítséggel, vagy eszközök támogatásával tud végrehajtani, ezáltal szükséglete speciális, melynek kielégitéséhez a társadalomnak jelentős szerepet kell vállalni." A definíció ide sorolja mindazokat, akik csökkent vagy teljes mértékben korlátozottak látásukban, hallásukban, beszédükben, mozgásukhoz bot, mankó, járókeret vagy tolókocsi segítsége szükséges. Akik számára gondot jelent meghatározott napi tevékenységek elvégzése, pl: öltözés, tisztálkodás, evés, illemhely használata, akik nem tudnak megbízhatóan kezelni olyan rutin ügyeket, mint pl: bevásárlás, telefon használata, gyógyszerek időben történő bevétele, számla fizetése. Azok, akik szellemi teljesítőképességük egy vagy több területén, a központi idegrendszert ért károsodás miatt pl: epilepsy, autizm, dyslexia, Alzheime’s kor visszamaradottak, valamint azok, akik fizikális vagy mentális állapotuk miatt bizonyos munkahelyi elvárásoknak nem képesek megfelelni.
Lapozgatva az emberiség történelmének könyvét, elsőként a korai görögöknél találkozhatunk azzal a felfogással és szemlélettel, ami hosszú évszázadokon keresztül kísérte a különböző korok és társadalmi formák viszonyulását az "emberi másság"-hoz.A spartaiak számára azok a polgárok voltak hasznosak, akik testben és szellemben épek voltak, ellentétben   mindazokkal, akik éretlenként születtek, gyengék, betegek, öregek voltak, akiknek teste bármiféle torzulást, hiányosságot mutatott, vagy akiknek szellemi teljesítőképessége csökkent értékű volt. Az eképpen haszontalannak nyilvánítottakat, a kiközösítés egy drasztikus formáját alkalmazva, a Tajgetos hegy legmagasabb pontjáról taszították a halálba. Állami, egyházi vagy egyéni támogatórendszer hiányában a Római Birodalom, hasonlóan a görögökhöz, másodrendű polgárként kezelte a fogyatékosokat.   
Középkori felfogás szerint mindazok, akik szellemi vagy fizikai fogyatékossággal születtek,

vagy azzá váltak életük során, bűnős emberek voltak. Ennek kővetkeztében állapotuk nem lehetett más, mint Isten büntetése, ami helyzetük enyhítését nem indolkolta és nem tartotta szükségesnek. Merőben újszerű megközelítés jellemezte a zsidó-keresztény vallás  megjelenésének korát. Mindennapi “irgalmas szamaritániusok“ segítették a szükségben lévőket, betegeket ápoló, időseket gondozó, fogyatékosakat felkaroló közösségek kezték el működésüket. A modern időkben elsőként, Angliai Erzsébet 1601.évi törvénye tette kötelezővé az állam számára az ország speciális szükségletű tagjairól való gondoskodást.
Az Új Világ felfedezését követően, az ismeretlen földön gyökeret ereszteni szándékozó
telepeseknek nagyon kemény kihívásokkal kellett megküzdeniük. A bevándorlók a fennmaradás érdekében, követve a középkori elveket, a közösség  “fogyatékos “ tagjait kiközösítették. Az évszázadok múlásával, 1850-től kezdődően Amerikában mind szélesebb méreteket öltött a speciális szükségletűekről való gondoskodás. Fokozatosan szélesedtek ki egyéni és állami fenntartás alapján működtetett szolgáltató-ellátó rendszerek, épültek korházak, rehabilitációs és foglalkoztató intézmények. Pénzgyűjtő akciók szerveződtek az anyagilag rászorulók számára, akik ezáltal juthattak költséges műtétekhez, gyógyszerekhez, utókezelésekhez. Mindezen pozitívumok ellenére az 1960. és 1980. évek között, folyamatosak voltak azok a polgári elégedetlenségi megmozdulások, ahol egyenlőséget,  diszkriminációtól mentes elbírálást, foglalkozáshoz, szolgáltatásokhoz, támogatási formákhoz való azonos hozzájutási feltételeket követeltek a disable emberek. Az évtizedekig tartó figyelem felhívás 1990. július 26-án végre meghozta a várva várt eredményt. A Kongresszus jóváhagyásával George Bush elnők 3.000 aktivista jelenlétében aláírta azt a nyilatkozatot, ami törvénybe iktatta és államilag szavatolta az “egyenlőséget, függetlenséget és szabadságot ” Amerika minden disable polgára számára.

Napjainkban ebben az országban 56 millió speciális szükségletű ember él. Jogaikat érvényesítve élnek, nem igényelve szánalmat. Tanulnak, dolgoznak, jelen vannak a politikai, pénzügyi, gazdasági, kultúrális élet szinte minden szintjén. Szájjal és lábbal festenek, para-olimpiákon küzdenek érmekért, önfeláldozó módon vetik alá magukat műtéteknek, kísérleteknek, hogy előre vigyék a tudományt, támogató-önsegítő csoportokat szerveznek, hasonló helyzetű társaik szószólójává válnak. Speciális szükségletű (disable) emberek, akik mellettünk, köztünk élnek, és most néhány napra egy találkozóra érkeztek. Hagyományteremtő összejövetelre, ami miattuk, értük de csak velük együtt kerülhetett megrendezésre.

Ez a bejegyzés 2005 08 26 15:50-kor készült és a következő kategóriákban található: Sztori. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.