Bevetési irány 2008 (II.)
A harcjármű-szerelő végzettséggel rendelkező katonák száma egyre kevesebb a Magyar Honvédségen belül, pedig a tehetséges fiatalokra igen nagy szükség lenne. Ez a hiány most a „Bevetési Irány 2008” gyakorlaton is megmutatkozott. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségéből az elmúlt hetekben közel 15 szakember javított – debreceni kollégiáikkal együtt – éjjel-nappal több, mint 100 darab haditechnikai eszközt.
Földi Tamás szakaszvezető katonai pályafutását Tapolcán kezdte. A három hónapos alapkiképzés és két hónapos szakirányú képzés után 2005 májusától Hódmezővásárhelyen a MH 5. Bocskai István Lövészdandár logisztikai századánál szolgál harcjármű-szerelőként. Eredeti szakmáját tekintve elektro – valamint autóvillamossági- műszerész. Tamás az iskola befejezése után megkezdte sorkatonai szolgálatát. Miután leszerelt, hiába próbált munkát találni Békés megyében, nem járt sikerrel. Szakmái, bár keresettek a civil életben is, 2-3 éves gyakorlat és szakmai tapasztalat hiányában nem alkalmazták sehol. Vásárhelyen szolgáló sógora javasolta neki, hogy próbáljon szerencsét a Honvédségnél. A fiú megfogadva rokona tanácsát, egy év múlva katona lett, s azóta BTR-eket és más harcjárműveket javít.
Most ez az első gyakorlata. Nagyon tetszik neki.
„Ha este 10 órakor jött be egy javításra szoruló jármű, akkor is megjavítottuk, hogy azt másnap reggel ismét használni tudják. A több, mint 10 éves technikákon üzemanyagrendszer meghibásodás jelentkezett a leggyakrabban. Mivel a laktanyában kevesebb az igénybevétel, most a gyakorlaton ezek a hibák előjöttek.”- fogalmazott a szakaszvezető. Mint említette, szerződése 2009-ben lejár, azonban a szakma szeretete és a biztos munkahely reményében szeretné azt meghosszabbítani. Tervei között januártól ugyanis külszolgálat teljesítése is szerepel.
Földi Tamás mindezek mellett kihangsúlyozta azt is: minden nap találkozik olyan fiatallal, aki elhelyezkedési problémával küzd. Ilyen sajnos a barátnője is, aki – bár Tamás nem örül neki a sok- sok férfi kolléga miatt- a jövő hónapban kezdi meg alapkiképzését Szentendrén, és azt követően csatlakozik a Magyar Honvédség kötelékébe. Mindent egybevetve úgy érzi, sokkal inkább megbecsült itt, mint a civil életben.
Beinschródt Attila, aki több mint 11 éve szerződéses katona, közvetlen kollégája Tamásnak Hódmezővásárhelyen. A szakaszvezető 1997. szeptember16- án vonult be a Honvédséghez. Kezdetben a MÁV- nál dolgozott villanymozdony szerelőként. Miután sorkatonaként leszerelt, a társaság a folyamatos létszámleépítések miatt nem tudta alkalmazni. A katonaság gyermekkora óta vonzotta, így egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett a Magyar Honvédséghez. 1997-ben fegyverszerelőként kezdett, s három évig tevékenykedett ezen a területen. Első missziója után átkerült a harcjármű javító szakaszba, s 2005 óta a karbantartás mellett nyilvántartási feladatokat is ellát.
Kezdetben UAZ, URAL, DAK, GAZ -66 gépjárműveket javított munkatársaival. Később viszont már a kerekes gépjárművekről harcjárművekre szakosodott, s onnantól kezdve már csak kimondottan BTR-eken dolgozott. Mint mondta, a Honvédségnél eltöltött idő alatt szakmailag rengeteget fejlődött. Továbbképzési lehetőségekre, tanfolyamokra lehetőség van. Azokat az elöljáróik is támogatják, hiszen ők is elismerik, hogy a jó szakemberre mindig szükség van. A harcjármű-szerelő szakma egyébként is hiányként mutatkozik a seregnél. Ezt bizonyítja az is, hogy a MH 5. Bocskai István Lövészdandártól vezényelt 15 szakember hat hét alatt 108 darab technikát javított meg, ha kellett akár éjszaka is.
„Az elmúlt évekre vegyes érzelmekkel tekintek vissza. Pozitívumként említeném a rengeteg barátot, ismerőst, s azt, hogy olyan dolgokat meg tudok csinálni, és ki tudok próbálni, amire egyébként a civil életben nem lenne lehetőségem. Lövészeten olyan fegyvereket foghatok a kezembe, amit mások nem. Nagy kihívást jelent a különböző technikai eszközök, járművek kipróbálása és javítása is. Negatívum számomra az alacsony bérezés, bár a 13. havi fizetéssel, az üdülési csekkel, a rendszeres étkezési bónnal még így is jobban járok, mint a civil életben munkát vállalók.”- zárta gondolatait a szakaszvezető.
Attila a Honvédségnél töltött idő alatt minden évben volt gyakorlaton, akár többször is, s 1999. óta rendszeresen részt vesz missziókba. Háromszor volt Koszóvóban, egyszer Boszniában.
A szakaszvezető fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy a gyakorlatokra szükség van, a szakaszok ilyenkor kovácsolódnak össze. Véleménye szerint a tábori körülmények is sokat változtak az elmúlt évekhez képest. A hiányosságoktól eltekintve azonban a fiúk bizakodóak, hiszen néhány nap múlva családjuk körében lehetnek, s méltán megérdemlik azokat a szabadnapokat is, amelyek a gyakorlaton eltöltött hetek után járnak.
Szöveg: Csák Tímea ka.
Fotó: Szanda Zsolt szds.