A láthatatlan katonák
A hős katonai elődök tiszteletének ápolása, emlékeik megőrzése a jelen kor minden katonája számára bajtársias kötelesség. Az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred személyi állománya büszkén tesz eleget ennek a feladatának, amikor évente a hősök napja és a halottak napja alkalmából a szentesi helyőrség körzetében lévő temetőkben a hősi halottak sírjait, emlékműveit gondozza, karbantartja. Ennek a munkának a legszebb elismerése a hozzátartozók köszönete, melyről nem is kell, hogy tudják kik azok a láthatatlan kezek, akik ápolják a szeretett férj, szülő, gyermek, az elhunyt hős földi maradványait.
Az ezred katonái ebben az évben is elvégezték e nemes feladatot. A szentesi Református Egyházak Temetőgondnoksága köszönetét fejezte ki az ezred állományának, hogy az összes temetőjében rendbe tették a háborús hősök sírjait. Több elismerés, köszönet is érkezett hozzájuk, melyből egy levelet is eljuttattak az alakulathoz, melynek írója nagy örömmel vette a gondoskodást a családtagjainál.
„A halottak ünnepén a fiam segítségével felkeresem őket a temetőben. A virágok mellé kapa, seprű, gereblye került, hogy rendbe tegyük a környezetet. S amit a temetőben láttam, könnyet csalt a szemembe, és adta kezembe a tollat.
Tavaly is láttuk a gondoskodást. Az idén azonban a háborús hősök sírjai, az egész környezet rendezése, a tragikus sorsú áldozatok iránti gondoskodás, a sírok szeretetteljes eligazítása nagyon megindító volt, hogy ennyire törődnek azokkal, kiknek legtöbbje ennyi év után is egy szám a kövön.
Nem tudjuk kik dolgoztak ott hosszú órákon ezért. De nem tudom megállni, hogy szüleim, s a névtelen áldozatok nevében is ne fejezzem ki köszönetemet. A szervezésért köszönet a Református Egyháznak, a kivitelezésért hála a Temetőgondnokságnak és mindazoknak, akik két kezük munkáját, szívük szeretetét tették bele a temető szépítésébe. Bárkik ők – önök tudják, azt kérem, adják át hálás köszönetemet munkájukért.
Az elhunytak nevében köszönöm az Egyháznak, a gondnokságnak, a dolgos kezeknek.”
Ez a köszönet, ez a levél mindenkit megillet, aki bármit is tett a hősök sírjánál, vagy csak egy szál virággal megemlékezett a sokszor névtelen honvédekről, akik életüket adták a hazáért. Egyenruhában, katonaként öröm volt olvasni a sorokat, és ígérjük, nem feledkezünk el a hős elődeinkről, ápoljuk emléküket, kegyelettel emlékezünk rájuk és a láthatatlan katonák továbbra is teszik a dolgukat, amit a szívük diktál.
Juhász László százados