Sokat gondolkodtam, milyen érzése lehet, aki a hónap elsõ napjaiban született, amikor a búcsú, az elengedés, a szomorúság, az emlékezés a jellemzõ. A születésnap öröm, ünnep és a jövõ. Különleges embereknek gondoltam mindig azokat, akik ekkor születtek. Valóban ilyenek, ilyen a keresztanyám is, aki november elsõ hétvégéjén ünnepelte 85. születésnapját.
Nem volt könnyû élete, egyszerû, szegény családban született, ahol megtanulta a munka nehezét. Okos kislány volt, de szülei nem merték elengedni tanulni, féltették. Egy fia volt, de a kegyetlen betegség legyõzte, ápolta, mint ahogy gondozta kisfiúként is, ha beteg volt. Gyermeke betegsége elõtt, férjét gyõzte le a gyilkos kór. Szülei mellett is helytállt, a bajban nem hagyta magára õket. Helytállt mindenütt, természetesen a munkahelyén, és mindenhol, ahol segíteni kellett. Közben nyugdíjas lett, s egyre több gondja adódott az egészségével, de jó kedvét, optimizmusát nem vesztette el.
A Szép Öregkor klub alapító tagja, ma is örömmel látogatja. Több közösséghez tartozik, ahol még 85 évvel a háta mögött is lehet rá számítani. Nehéz sorsot szánt az élet neki, a novemberi szomorú napok beárnyékolták születésnapját. Pedig öröm volt születése, a szegény emberek örültek a gyermek érkezésének, az Isten ajándékaként kezelték. S valóban az, még ma is.
Amit egészsége enged, megcsinál, szívesen tevékenykedik a konyhában, örömmel nézelõdik a piacon. Kis piros elektromos kocsijával, néz szét a faluban, mert minden érdekli. Férje testvérének lányával, s annak gyerekeivel él, élvezve a fiatalok mozgalmas életét, sikereiket. Biztosan van hibája neki is, de én elfogult vagyok vele, mert õ az én Keresztanyám, édesanyám testvére, akiben megbízhatok, szeretetében biztos lehetek, hál’ Istennek most is. Talán születésének napja tette ilyenné, az elmúlás és az új kezdetének lendülete. Büszke vagyok rá, a faluban sokan szeretik, tisztelik, még többen ismerik Annuska néniként, most és kívánom, még sokáig.
Ha hihetünk az idõjárás elõrejelzésnek, a hónap végén már hidegebb lesz. Vajon Márton lúdja jégen vagy sárban áll, s Erzsébet és Katalin ráznak-e szoknyát? Ez titok még, majd meglátjuk. Egy biztos, december elsején meggyújtjuk az elsõ adventi gyertyát a koszorún kezdve a készülõdést az év egyik legszebb ünnepére.
füredi zsuzsa