Magyarok, Hősök, Katonák, Emberek voltak…
Október 6. nemzeti gyásznap. Az aradi tizenhárom vértanú emlékének szentelve, kik vérüket áldozták az 1948-49-es szabadságharcért, a magyar nemzet függetlenségéért.
A szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Mûszaki Zászlóalj szoros kötõdésben áll e történelmi eseménnyel. Az alakulat laktanyájának névadója Damjanich János honvédtábornok. E név már fogalom a városban is, mely hallatán a lakosság képzeletében a történelmi eseményen, személyen kívül azonnal megjelenik a Damjanich laktanya, mûszaki katonáival együtt.
Az alakulat minden évben megemlékezik a szabadságharc szomorú eseményérõl és a laktanya névadójáról. „… a lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogom lövetni…”. Így kezdte Haynau táborszernagy 1949-ben írott soraival megemlékezését az ünnepi beszéd megtartására felkért Varga Sándorné, a helyi Deák Ferenc Általános Iskola igazgatónõje. Felidézte az esõs októberi nap eseményét, mely kapcsán minden magyar ember szíve gyászba borul. De ki is volt ez a tizenhárom ember, és miért fontosak számunkra. „Akikre ma emlékezünk, igazi hõsök, kitûnõ katonák, derék magyarok, tiszteletre méltó emberek voltak, akik a magyar szabadság ügyét oly lelkesen és odaadással, állhatatossággal és elszántsággal képviselték.”- válaszolta meg beszédében az igazgatónõ.
A megemlékezés ünnepi hangulatát fokozta a Deák Ferenc Általános Iskola és tagintézményének a Damjanich János Tagiskola diákjainak a szabadságharc e szomorú eseményére visszatekintõ mûsora.
A tizenhárom vértanúra, köztük Damjanich Jánosra emlékezve helyezték el a megemlékezés koszorúit a Nyers József mk. ezredes vezette parancsnoki állomány, a zászlóalj nevében, valamint a HODOSZ képviselete a laktanyában elhelyezett Damjanich honvédtábornok mellszobránál.
Végezetül idézzük fel az ünnepi beszéd elõadójának záró szavait – „Az aradi tizenhárom vértanú élete most is erõt ad nekünk, hogy érdemes szilárdnak lenni a jóban, és állhatatosnak a kötelesség teljesítésében. A hazaszeretet örök példáját adták az utókornak.”
Szöveg: Juhász László szds.
Fotó: Ráfael Péter tzls.