Hangulatjelentés a “Vikingek földjéről” – Hazailecsós hétvége
Ahogy a mesében lenni szokott, úgy váltam egyik pillanatról a másikra magam is a Vikingek népes csapatának tagjává, mivel az idei, immár tizenkettedik Szentesi Lecsófesztivál helyszíne e “különleges nép” fõhadiszállásává lett az elmúlt szombat délután. Közel kétszázötven bográcsban fõtt a kedvelt hazai étel, s mi-mindent tapasztaltam?
A bográcsok körül kalózkodva az igazi összetartozás hangulata fogadott mindenhol. Kedvencünk, a szegedi 8 éves Kotormán Szimonetta, amint testvérét bemutatta, máris szaladt vissza a bográcshoz, hogy apunak segítsen a kavargatásban. A Csipet-csapat pl. regionális családi együttlétként, míg a kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Központjának dolgozói, vagy a Radiológia, de említhetem – sokakkal együtt – a Parkerdõ Otthon csapatát (középsõ kép), a munkahelyi kollektívát kovácsolták összébb a bogrács mellett. A Gondozási Központ 2. sz. Idõsek Klubja kollektívája is szorgosan csiholta a tüzet, míg a gondozottak az ételhez valókat készítették elõ a hûvösben. Helló Pistiék “Szabad a lecsó”-t készítettek. A könyvelõk és ügyfeleik második alkalommal jöttek fõzni, tarhonya, virsli és szalonna került a lecsójukba bõven, és adtak bárkinek, aki kért belõle. Míg mások inkább hústúladagolósra dúsították a közös szerzeményt, ahogy a Hungeritesek, akik a mama igazi házi kolbásza mellé szalámit és lecsókolbászt, de tojást is daraboltak, csökkentve ezzel a zöldségek ízhatását.
A Chili csapat Kiskunfélegyházáról érkezett. Gyönyörû magyaros terítékük azonnal felhívta rájuk a figyelmet. A családtagokból és barátokból verbuválódott társaság is két éve kapcsolódott be a fõzõk népes táborába. Õk is, ahogy a bográcsozók közül sokan, a hazai, igazi tájjellegû lecsót kedvelik és fõzték most is.
Aztán bográcshoz hívta tagjait több civil szervezet. A helyi Vöröskereszt vagy a SINOSZ lelkes szakácsai is kitettek magukért. Utóbbiak étele azért lett “törökös”, mert szívét, lelkét adta hozzá a készítõ Török házaspár. De valódi török lecsó, a Shakshuka hozzávalói is bográcsba kerültek. Tímárné Stabe-recz Teréz ötletgazda elõzetes próbafõzés után fogott a kihíváshoz, hiszen ebbe a különlegességbe többek között római kömény, vörösborecet és grillezett paprika is szükségeltetett. Az igazi zamatát azonban az adta, hogy több csapat összefogva õrködött a tûz körül. A csapatok általában legalább húsz, de nem ritkán ötven embert ültettek asztalhoz.
Népszerû volt – sok-sok kóstolóval – a Magyar ízek utcája. Itt is tanulhatott, ötleteket kalózkodhatott magának minden vendég, akár határon innen, akár túlról érkezett, mert õk is szép számmal voltak.
Aztán arról is kérdezgettük a résztvevõket, mit szólnak a fellépõkhöz. Ki-ki megtalálta a maga kedvencét köztük, ám mégis a legtöbben a záró tûzijátékra voltak kíváncsiak. Nem is csalódtak.
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz
Előzmény: http://www.varosivisszhang.hu/?p=21102
A HUNOR LECSÓ CSAPATA
NEVÉBEN KÖSZÖNJÜK A VIDÁMSÁGOT. KÖSZÖNJÜK A FINOM LECSÓKAT. KÖSZÖNJÜK, HOGY VENDÉGEINK VOLTAK. KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSUKAT.
KÖSZÖNJÜK, HOGY JÓ SZOMSZÉDOK LEHETTÜNK.
JÖVÕRE EGYÜTT FOLYTATJUK!