Köszönjük, Főorvos úr!
Szokásos gyógyszer felírásra és egy kis megbeszélésre mentem a rendelõintézetbe Dr. Mészáros Antal fõorvos úrhoz, ahol egy tájékoztató fogadott. Ebbõl megtudtam, hogy többé nem rendel!
Amíg ott álltam és gondolkodtam, jöttek mások is. Tanácstalanul beszélgettünk arról, mi lesz velünk ezután. Kihez mehetünk a jövõben, aki annyi türelemmel, mély humánummal és megértéssel fogad majd minket, mint õ. Akinek a szavai a legnagyobb bajunkban is megnyugvással töltöttek el, akinek javaslatai, megállapításai, diagnózisa olyan biztos, megalapozott tudást sugárzott, hogy félgyógyultan jöttünk ki a rendelõbõl. Nem mondta, hogy nem fog fájni a kezelés, ha fájt, nem mondta, hogy azonnal meggyógyul, ha hosszú folyamatról volt szó, és elmagyarázta, mi a baj.
Azért voltak mindig sokan a rendelõje elõtt, mert “nem zavarta le” a rendelést. Nála mindenki egy kicsit tovább volt bent, de soha nem jött ki senki elégedetlenül.
Koromnál fogva ismertem a nála idõsebb orvosokat: Bagoly, Berényi, Bugyi, Joó, Udvardy, Zsoldos doktorokat, akiket ugyanolyan tisztelet és megbecsülés övezett, mint Dr. Mészáros Antalt.
Biztosan nagyon nehéz döntés volt a pihenést választani, de érthetõ. Hálásan köszönjük az eddigi munkáját és szívbõl kívánjuk, találja meg szeretett családja és barátai körében azt a kiegyensúlyozott, békés életet, boldogságot, szeretetet és jó egészséget hosszú-hosszú évekig, amelyet õ nyújtott nagyon sokunk számára egész életében, szeretett hivatásával. Isten áldja meg fõorvos úr!
Z. L-né