Lepény, jókedv, hangulat hatodszor Lapistón
A Mosolygósabb Régióért Egyesület szervezésében ismereteket és kikapcsolódást nyújtó programok egész sora várta a helyieket és vendégeiket szombaton Lapistón. A Lepényváró Fesztivál pillanatképei kellő magyarázatot adnak arra, miért is van szükség ilyen, hiánypótló rendezvényekre, civil kezdeményezésekre.
A hőség az árnyas fák alatt elviselhetőbbnek tűnt, különösen délután 3-tól, amikor a hatodik Lepényváró Fesztivál kezdődött a Május 1 Agrár Zrt. lapistói irodaháza és a falusi kis kultúrház közötti területen. A rendezvény első vendége Budapestről érkezett. Frank Júlia gasztronómus-újságírót sokan várták. Az érdeklődők megtudták róla, hogy 124-ik szakácskönyvén dolgozik, s már eddig is több tízezer receptet főzött saját konyhájában, amely egyben a munkahelye is.
Frank Júlia Óriás szakácskönyvére a legbüszkébb, amely négyezer receptet tartalmaz, kiváló kalauz a kezdő és haladó háziasszonyok számára egyaránt. Arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy mindig eredeti magyar alapanyagokból készítsék ételeiket. Zárják ki otthonaikból a bizonytalan eredetű és minőségű, gyakran olcsóbbnak tűnő élelmiszereket.
A gasztronómus is tapasztalja, hogy kevesebben vásárolnak manapság szakácskönyvet, mint régen, ám az internetes receptböngészés gyakran becsaphatja a kezdő háziasszonyt, érdemes tehát ez eredeti forrásokra támaszkodni – mondta.
A gasztronómiai utazásunk a lepényekre is kitért. Frank Júlia rendelkezésünkre bocsátott egy válogatást, amely nem csak különleges édes, de jellegzetes sós lepények receptjeit is megismerteti. A receptválogatás a visszhang@szentesinfo.hu e-mail címünkön kérhető, beszerezhető bárki számára ingyenesen, aki ezirányú ismereteit szeretné bővíteni.
Barakonyi Péterné helyi gobelin varró és Maszlag Adrienn szentesi gyöngyfűző-, szövő kiállítása az irodaház folyosóján volt látható a rendezvény ideje alatt. Hankó Györgyné néprajzi gyűjtő, néptánc pedagógus megnyitó beszéde lentebb olvasható.
Ezután népzenészek vették birtokba a színpadot. Elsőként Sándor Mátyás, aki egy különleges citerán játszott, amely a sándorfalvi mester, Budai Sándor zenekarvezető és citera készítő keze nyomát dícséri. Majd Balla Tibor Arany Páva Nagydíjas népzenész tekerőn muzsikált.
Az immár hagyományos Gazdaasszony Olimpia ezúttal is tíz háziasszonyt csábított játékra, hogy izgalmas kérdéseken keresztül, látványos ötletekkel hívják fel a közönség figyelmét is elfeledett hagyományainkra, hajdan volt szokásokra, a konyhakertek művelésének fontosságára.
Ezúttal a feladatokat július jeles napjaira fűztük fel, így hajdani népi jóslatokról, hiedelmekről tájékozódhatott a közönség. Megtudhatták, hogyan ünnepelte az egyház Sarlós Nagyboldogasszony napját, vagy hogyan jósolták a telet Szent Jakab napján… Haszonnövények eredetét és használatát épp úgy kitalálhatták a versenyzők, ahogy régi használati tárgyakat ismerhettek fel, bekötött szemmel. A hozott, saját készítésű lepények is pontot értek, de foglalkoztak a gyermelyi tészta gyártás történetével is.
A női megérzés, a szerencse és nem utolsó sorban a személyes tapasztalatok alakították a végeredményt. A harmadik helyen a képen látható Sándor Mátyásné Marika végzett. Nyereménye a serleg mellé a Heuréka Bőrdíszmű-, Játék és Ajándék Üzlet vásárlási utalványa. A második helyezést az igen tapasztalt háziasszony, Szűcs Jánosné érte el, nyereménye a Gyermely Zrt. ajándékcsomagja, és mellé a második helyezettnek járó serleg. A vetélkedő idei győztese Gőgös Eleonóra lett, aki a legnagyobb serleggel együtt a csokonyavisontai Négy Évszak Termálüdülő wellness programjába kapcsolódhat be párjával. Az üdülő külön apartmanjában négy napot és három éjszakát tölthetnek el a festői, felüdülést nyújtó helyen.
Ezután egyre inkább a vidámság, a szórakozás jutott főszerephez a hatodik Lepényváró Fesztiválon. Élőszobor show, a Semiramis Orientáli Tánciskola hastáncosainak, majd Ágoston Anita és H. Varga Tamás vidám műsora szórakoztatta a nagyérdeműt. A műsorok között lepényeket lehetett kóstolni. Káposztás, meggyes, almás, túrós, reform, ami szem-szájnak jól esett, akadt kedv is szépen a kóstoláshoz. A házi készítésű finomságok pedig további meglepetést okoztak. A jövő év kihívása pedig az lesz, hogy sós lepények is süljenek, akár újszerű, egyedi ötletek alapján.
Köszönjük a rendezéshez nyújtott támogatást a Terra Coop Kft-nek Szarvas Pál úrnak, Borsos Zsigmond és Horváth Lajos agrárvállalkozóknak, a különféle ízletes lepényeket a Gádorosi Varga Pékségnek, a Szentesi Ételbárnak, a SÉF Kft-nek. A vetélkedő megrendezéséhez nyújtott segítségét a Gyermely Zrt-nek és Tóth Irén területi vezetőnek, a Heuréka Bőrdíszmű-, Játék és Ajándék üzlet, valamint a Bolt az Egészséghez üzlet tulajdonosainak. További támogatóink voltak: Sz-Transz Bt., Faragó János vállalkozó, SLS Rendezvénytecnika, Szentesi Szuperinfó és sokan mások…
Képek: Dömsödi Teréz és Mihály
További képek láthatók: https://www.facebook.com/profile.php?id=100004306950078#!/photo.php?fbid=567990336573339&set=a.567989256573447.1073741826.100000871326085&type=1&theater
2013 07 29 21:23-kor
Nagy szeretettel köszöntöm a Mosolygósabb Régióért Egyesület szervezésében a VI. alkalommal megrendezett Lepényváró Fesztivál résztvevőit. Köszönöm a meghívást.
Barakonyi Péterné Katika és Maszlag Adrien itt látható, szebbnél szebb munkáihoz szívből gratulálok. Dicséretes az általuk végzett hagyományőrzés. Szívből ajánlom, kövessék értékmentő példájukat!
A Lapistón élő Bné Katika 10 évvel ezelőtt kezdett el gobelineket varrni. Akkoriban terápia volt ez számára, hiszen mindennapi tevékenységeiben korlátozta betegsége. Mozgása nehézkessé vált, fontos volt, hogy elfoglalja magát, amíg megerősödik. Első önálló kiállítására húsz képet válogatott össze, itt láthatjuk őket. Hagyományos gobelinekről van szó, melyek közül kettő Szamosközi Antal festménye alapján készült (egy rózsacsokor, és egy, a régi esküvői csokrok virágait, a két hófehér kálát ábrázoló). Sokat dolgozott velük, mert nehéz volt a színeket összeállítani. A nagyméretű alkotások hónapokon át készültek, miközben kedve szerint kisebb csendéleteket, tájrészleteket is varrt. Alkotásait a családban ajándékozta el. Több gobelin Katika leánya tulajdona.
A másik kiállító, Maszlag Adrienn szentesi lakos. Gyöngyfűzői-, gyöngyszövői hobbiját mintegy 15 éve folyamatosan végzi. Ez az első alkalom, hogy közönség előtt is bemutatja az apró, színes üveggyöngyökből fűzött, szövött ékszereit, kitűzőit, kabala állatkáit, könyvjelzőit, egyéb kiegészítőit. Édesanyja üvegfestéssel foglalkozik. Lánya az alkotói vénát tőle örökölte, s mindig egyediségre, személyre szólóan készült alkotások összeállítására törekszik. Remekeiből örömmel ajándékoz meg másokat.
Kedves Vendégeink!
Barakonyi Péterné Katika és Maszlag Adrien munkái is jól példázzák, hogy minden cselekvés valami aktuális igény, szükséglet, hiány megoldása céljától történik a mindenkori társadalmi ill. egyéni lehetőségeken keresztül.
Hogyan van ez manapság?
Sajnos az elmúlt évtizedek alatt azt tapasztaljuk, az emberek tudatában félelmet keltő „jövősokk” alakult ki.
Az okok többségét környezetünkben is keserűen tapasztaljuk. Pl. elhúzódó gazdasági – és értékválság, környezeti katasztrófák, munkanélküliség, egoista életszemlélet stb.).
Részletesebben:
-Az évszázadok óta folyó rablógazdálkodás miatt, mára már ott tartunk, hogy a Föld kincseinek legfontosabbjai néhány évtizeden belül elfogynak.
– Mindezek okán alkalmazkodóképességeink végesek, alig vannak megfelelőnek tűnő megoldási lehetőségeink.
– Ezzel a felgyorsult globális életformával nehéz együtt élni (elhúzódó gazdasági válság, korrupció, munkanélküliség, nagyméretű nemzetközi migráció: lakhelyváltoztatás, terrorizmus, morális válság: lelki és szellemi szennyezés, értékvesztés, felelőtlen cselekvések, szélsőséges nézetek követése, pótcselekvésekbe való menekvés: élvezeti szerek, bűnözés, vallási fanatizmus… stb.).
– Ökológia katasztrófák: szélsőséges éghajlatváltozások, súlyos környezetszennyezések földön, vízen, levegőben (kémiai, zaj, fény), a lélekben.
– Az újabbnál újabb elektronikai eszközök és rendszerek megjelenésével, elterjedésével ijesztően nő a virtuális (nem természetes, közvetett) kapcsolatok népszerűsége.
– Elveszítettük a kölcsönös tisztelet és szeretet, a magasabb értékrend, a bölcsesség iránti igényt. Nem közvetítődnek felénk ezek pozitív energiái. Nem tudjuk növelni, továbbadni.
– Az egyeduralkodóvá váló fogyasztói társadalom magával hozta főleg az ifjúság körében a „Valósítsd meg önmagad!” ál-demokratikus ideológia divatját. Az egoizmuson alapuló társadalom tudatosan nem épít a közösség összetartó erejére, lehetőségeire!
Mindezek következtében drasztikusan csökken a születések száma Európában, így hazánkban, Szentes kistérségben is. Öregszik a lakosság.
Míg sokan tehetetlenül sodrodnak egyiknapról a másikra a létfenntartást alig biztosító kereteik között, addig mások gondolkodnak, keresik és próbálják megtalálni azokat a „régi – új” lehetőségeket, amelyekkel a ránk is végzetessé váló veszedelmeken úrrá lehetünk.
Ők a nagyvárosok fiatal értelmiségi rétegének tagjai. Egyéni kezdeményezéseik során néhány évtizede kísérleteket folynak hazánkban (hasonlóan a világ más országaiban élők is) öko falvak bio intenzív, a permakultúra módszerén is alapuló önfenntartó, vegyes kultúrás zöldség – és gyümölcs kertek működtetésén a talaj önfenntartó képességének elősegítésére és felhasználására. /Lásd.: Vlagyimir Megre: Anasztázia c. könyvsorozatának a 1- 9. kötetét/.
– A jelenlegi ökológiai és humanitárius helyzet komolyságát, megoldásának sürgető voltát bizonyítja az a néhány éve országosan (pl. Szentesen is) elindult kezdeményezés is, amely az kiskertekben megvalósítható önfenntartás módszereinek tanítását célozza meg az alsó fokú oktatási intézmények némelyikében pl.. „Zöld óvodák”, „Vesd bele magad!” iskolai programok.
Évek óta nálunk is sok más szociális probléma is nehezíti egyre szélesebb rétegek életét (munkanélküliség, eladósodás, bűnözés, egészségügyi stb.). Nap, mint nap tapasztaljuk a hit, a szeretet, az egymás iránti megértés hiányát, és ezzel együtt a kiúttalanság, a felelőtlen életvezetés jeleit, a bizonytalan próbálkozásokat megoldásokra. Az eredménytelenség aztán egyéneket, családokat, közösségeket sodor súlyos tragédiákba.
Kistérségünkben is elsősorban a fiatal éveikben járó diplomások vállalják tömegesen munkahely hiányában kényszerből évekre a szülői ház elhagyásának keserűségét annak érdekében, hogy külföldön – legtöbbször nem szakképzettségük területén végzett munkáért – szerzett jövedelműkből önálló családot tudjanak alapítani.
Szerencsés esetben visszatérnek hazájukba, szülővárosukba. Azonban nagyon is megvan a lehetősége annak is, hogy nem Magyarország lesz eztán végleges lakhelyük.
Elvesztik honi „gyökereiket”: A még meglévő szeretetet, ragaszkodást ahhoz a közösséghez, melyben felnövekedtek: rokonságot, barátokat, szülőhelyet, hazát, nyelvet, kultúrát. Tehetségük, utódaik sem nemzetünket gyarapítják majd.
E vészes helyzetek egyik megoldásaként javaslom, gondolkozunk el Prof. Dr. Andrásfalvy Bertalan (Sopron, 1931. nov. 17.) egyetemi tanár, néprajzkutató, politikus állításán! „A hagyomány őriz meg bennünket.”
Kedves Vendégeink! Ha szeretnének kiutat találni mind ezekből, kezdjük el, ismerkedjünk kicsit most a magyar tárgyalkotó népművészet hagyományával!
Az elmúlt századok hagyományos paraszti társadalmában az egyes embernek megvolt az a pontos érzése, hogy mindenki – így ő is – értékes kisközösségekhez tartozik, amelyek családi, életkori, foglalkozási, vallási, nemzetiségi stb. szempontok alapján tagolódnak. Ezek által különbözteti meg az ember magát másoktól. Érzi, hogy pótolhatatlan funkciót tölt be a vérségi alapon szerveződött közösségben a kialakult viselkedési, erkölcsi, jogi stb. hagyományok között; amelyekből kilépni nem lehet. A közösség számít rá, és ő is számíthat rájuk, mert a közös sors, a gazdasági érdekazonosság, az egymásért való szolidaritás kölcsönös védelmét nyújtja, és segíti az egyéniség kibontakoztatását. Tehát a szigorúság mellett a biztonságérzet is adva van. Mert a falu lakosságát, a népcsoportot, a nemzet tagjait, azaz a nagy egységet, a közös nyelv és történelem tudata: az együvé és az eggyé tartozás gazdasági érdeke fogja össze. Mindezek együtt adják a közösség megtartó erejét. Ami az egyik legfontosabb támaszt jelentette és jelenheti még ma is az egyén számára! Az elmagányosodást csak közösséghez, közösségekhez történő tartozással, és az ahhoz történő alkalmazkodással lehet felszámolni.
A hagyományos népi kultúrában sokáig fennmaradt az ember és a természet szerves kapcsolata. Ez adta a nép által létrehozott és használt tárgyi világban az anyag, a szerkezet és a funkció (mi a célja) egységét.
Ebben a szerves egységben létezik az eredeti népművészet!
Hiszen a paraszti hagyományban az alkotás nem különül el a társadalmi gyakorlat területeitől, a szokásoktól, a rítusoktól, a hiedelmektől. Mivel nem öncélú „művészkedés” eredménye, hanem a kultúra többi területéhez sok szállal kötődő értékes alkotás.
A díszítés nemcsak a szépség kedvéért születik. Ugyanis a díszítés olyan jelrendszert hordoz, ami tartalmazza az adott kultúra világképét, hiedelmeit, kollektív tudatát.
Az a hagyomány az alapja, amely megszabja a helység, a táj ízlését. A közös ízlés viszont megköveteli, hogy az alkotó a művészi tárgyak készítésében alkalmazkodjék hozzá.
A kisközösségek megmaradását szolgálja a paraszti ízlés konzervatív irányító hatása, amely olykor nemzedékek hosszú során át nyomon kísérhető népművészeti tárgyakon, munkafolyamatokon, szokásokon, jogrendszeren stb. Mert a közösség elvszerűen ragaszkodik a már bevált hagyományoshoz. És ha tagjai közül mégis törvényeivel bárki szembeszegül, az kirekeszti magát belőle.
Bizonyos tárgyak elkészítése hozzá tartozott a közösség által megkívánt tudáshoz. Csak azt tekintették eladó sorú leánynak, ill. a gyermekkorból kinőtt legénynek, aki elérte a közösség által meghatározott „műveltségi szintet”.
Az eladó lánytól megkívánták, pl. hogy a maga készítette fonalból egyszerűbb mintájú vásznat tudjon szőni.
Somogy és Baranya megye határán Zselicben pl. azt vették legényszámba, aki a favágótuskóra terített kihímzett jegykendőn úgy tudott fejszével aprófát hasogatni, hogy a kendő ép maradjon.
Szólni kell a közösségben található ritka tehetséggel bíró alkotókról is. Ők a közösség igényeit és ízlését szem előtt tartva különös képességük folytán egyéniségekként emelkednek ki. Műveiket már szignálják / ráírják a nevüket.
Megnevezésük: faragópásztor, íróasszony, szövőasszony, hímvarró, ezermester, mesemondó, muzsikás, nótafa stb.
Őket a közösség hosszú időn át számon tartja, segíti.
Ám tiltakozik, ha hagyományban gyökerező művészei szokatlant alkotnak.
A népi társadalom szükségleteire készült tárgyak mindig személyre szólóan, meghatározott céllal, önellátással készültek: az ing hímzése, a kapubálvány (kapufélfa) faragása tulajdon jegyeket, óvó-védő szimbólumokat hordozott, Jelentésüket ismerte és értette az egész közösség.
Minderre az írástudatlan kultúrában élő ember egyfajta jelbeszédet, vizuális nyelvet alakított ki.
Ilyen képírás található a hagyományban született tárgyakon.
Pl. a juhász az anyajuh és báránya megjelöléséhez azonos mintát faragott az állat nyakába akasztott táblácskára.
A hímzők piros és / vagy színes fonalakkal sokszorosan körbevarrták az ingváll nyakát, ujja szélét. A felületen végighaladó ilyen hullámvonal a folyót, a végtelenséget jelenti.
Moldvában a magát házasodásra elszánó legény színes gyapjúfonalakkal kihímeztetett bekecs mellényéről, a „keptárról”, (képtár) minden leolvasható volt, amit magáról és távolabbi terveiről közölni akart.
A vallás szimbólumai is megtalálhatók az eredeti népművészeti alkotásokon. A hit, a remény, a lélek, a szeretet eszméjére vonatkozik a kereszt, a horgony, a madár, és a szív.
A hűséget a kutya, a jámborságot a bárány jelképezi.
A kígyó sokszor rosszat, bűnt, ördögöt,
a bárány és a galamb a szelídség, míg a kakas, a ló, az éberség, a szerelmi szenvedély, a férfiasság jelképe.
A színeknek jelképi alkalmazása már a történelem előtti időkben is ismert volt.
Egymástól távol eső kultúrák szimbolikája sok hasonlóságot mutat. Pl. az istenek színe
a fehér, a démonoké a piros, a bűné, a gonoszságé a fekete.
A világos színek általában az élet, a fiatalság színei, a sötétek az öregeké. A magyar paraszti hagyományban is pl:
– A fehér a tisztaság, az ártatlanság, az oltalmazás kifejezője. Igen nagy szerepe van a női viseletben.
– A sárga az örök fényességé (Nap), az irigységé, a hervadásé, a betegségé, az elmúlásé. Pl. a Somogy megyei Csökölyön nagypénteken a ref. asszonyok sárga viseletbe öltöznek.
– A piros kapcsolatban a tűzzel, a fénnyel, a nappal a leggyakrabban előforduló szín. Az öröm, a lelkesedés, a szerelem, az egészség, a szenvedély kifejezője. A pirospozsgás arc, a piros rózsa, a piros ruha, a piros bor, a piros alma, a piros kukorica kedvezőt jelentenek.
A piros színnek védő erőt tulajdonítanak.
A leányokat piros pántlika, piros gyöngysor, piros csizma,
a fiatalasszonyokat piros kendő,
a legényeket piros ostornyél „védelmezi” a szemmel verés,
a rontás, az igézés ellen.
DE a piros fejezik ki a vérrontás (pl. mesében a vörösre váló keszkenő), a pokol borzalmát, az erkölcstelenséget is (piros szoknya, piros kötény, piros lámpa).
– A lila a szentség, a mértékletesség, az alázatosság, a bűnbánat, a fájdalom jele.
– A kék és a zöld a megfoghatatlanság, a kozmikus végtelenség érzetét kelti.
– A sötétkék a józanság, a nyugalom jele.
– A világoskék a béke, a hűség, az ártatlanság jele.
(pl. Szűz Mária köpenye).
-A zöld a tavasz, a kezdet, a bizakodás jele, a szabadság, az örökélet, a halhatatlanság szimbóluma. Az örökzöld mirtusz a szüzességet, a rozmaringág a sírig tartós szerelmet jelképezi az ifjú pár esküvői öltözékén.
– A fekete a bánat, a gyász, a nehéz sors kifejezője.
DE a „fekete” a föld jelzőjeként már jó minőséget fejez ki.
A színekkel kifejezett ábrázolások / jelentések leggyakrabban a természeti elemekre (tűz, víz, föld),
az égitestekre (Nap, Hold, csillagok),
az emberre (férfi, nő, termékenység) vonatkoztak, melyeknek oka a mágikus gondolkodás.
Vagyis az a hit, hogy minden dolog valamiféle fizikai és szellemi kapcsolatot is meghaladó összeköttetésben áll egymással. A mágikus gondolkodás különleges erőt és hatalmat tulajdonít sok szimbólumnak tartott dolognak.
Ha egy tárgyon rajta van valaminek a képe, akkor annak tulajdonságait a tárgy is hordozza. Pl. a napsugaras oromzatú házban mindig világosság és egészség lesz.
Gyakran mágikus tartalmuk van a körtáncoknak is.
Valami vagy valaki körbetáncolása megvarázslást, óvást, védelmet, birtoklást, hatalomba vételt jelentett. Pl. várkör játékok: Járom az új várnak az alját, járom másod magammal…
A tárgyi népművészet korszakai: a honfoglalás előtti idő, a középkor, a reneszánsz, a török hódoltság kora, a barokk, a rokokó, a klasszicizmus, a romantika, az eklektika, a szecesszió, végül a parasztstílusok kora. A középkor végétől, kb. az 1400-as évektől szorultak háttérbe a használati tárgykészítésben az ősi jelek. Helyettük vált uralkodóvá a reneszánszból származó növényi ornamentika.
A virágok főként a nőiségre (anyaméh) utalnak.
A mángorlókon, a sulykolókon, a ruhaneműk tárolására szolgáló ládákon, kopjafákon a termékenységszimbólumok: pl. a tulipán- és szívábrázolások sokáig fennmaradtak.
Virágok jelentése!
Mirtusz: Szerelem
A Kála a szépség virága.
Az Írisz a remény virága.
A Liliom a kacér nő virága.
A vörös Rózsa a szerelem virága.
A rózsaszín rózsa a kecsesség jele.
A Magnólia a természetesség virága.
A Gardénia a titkos szerelem jelképe.
Az Ambrózia a viszonzott szerelem jelképe.
A fehér Liliom: szüzesség, tisztaság, méltóság.
Az Orchidea a műveltség és kifinomultság virága.
A Szegfű a szeszélyesség és a komoly szerelem virága.
A Borostyán a házastársi szerelem, a hűség, a barátság jelképe.
Bár sokan az irigység színének tartják a sárgát, a sárga rózsa örömöt és vidámságot jelent.
A vörös Krizantém jelentése: Szeretlek. /bár sokan még a „temetővirág” jelentéssel azonosítják/
A Tulipán a lángoló érzelmek és a nőiesség jelképének virága. Vörös tulipán: Szerelmi vallomás.
Ha fehér rózsát adunk, sok mindent mondhatunk vele. Jelentheti a nagyrabecsülést, az alázatosságot, az ártatlanságot, a titoktartást és a csendet is.
„A magyar népművészet klasszikus alkotóperiódusai / korszakai lezárultak.” – olvasható egy, a magyar népművészetről 1969-ben – 44 évvel ezelőtt – megjelent kiváló összefoglalásban.
Mit gondolnak?
Ez azt jelenti, hogy a magyar népművészetnek csak múltja van?… Se jelene, se jövője?…
Igen, a régi értelemben vett népművészeti tárgyalkotás mára valóban történelem.
Ám napjainkig és napjainkban is tanúi vagyunk a népművészet folyamatos újjáéledésének, még ha az alkotás és tárgya már el is tér a szoros értelembe vett egykori klasszikus népművészeti folyamattól.
Napjainkban a népművész nem él szorosan együtt a természettel, egyedi darabjait azonban most is igényesen, hittel és szeretettel készít el.
A mester munkatárgya készítésekor legtöbbször már nem létfenntartásához szükséges eszközt alkot, hanem főként etikai (erkölcsi) és esztétikai (szépség) tartalmat kifejezőt.
Olyat, ami az alkotás nem könnyű, olykor kudarcokat is magában foglaló folyamatának művészi eredményét adja meg számára. Az önmegvalósítás a tárgy létrehozatalának legtöbbször már a fő célja.
A régi népművészettől kapott sémák az alkotómunkája folyamán erősen stilizált formában megújulnak. Az igazságot, a valóságot, a szépséget jelenítik meg, e mellett használati funkcióval is rendelkeznek.
Megállapíthatjuk, hogy népművészetünknek nemcsak múltja van, ha nem van jelene, és lesz jövője is! A létrehozott művészeti alkotások összessége pedig olyan eredmény, ami örökségként a jövőben is kamatozni fog nemcsak az egyén, de az egész emberiség javára.
Ezért a magyar népművészet megismerése, a gyakorlatban való hittel és szeretettel történő művelése nemcsak az alkotó műveltségét, szépérzékét, lelki békéjét gazdagítja, hanem a szemlélőjét is. Olyan energiát sugároz, amely további pozitív tevékenységekre sarkall, napjaink gondjainak megoldását is elősegíti. Ha értékeinket értőn tanulmányozzuk, és megőrizzük századokon át kifejlődött nemzeti ízlésünket, magyar identitástudatunk megerősödik, tovább hagyományozódik.
Tanácsom! Kezdjenek hozzá a csodálatosan szép, rendkívül gazdag magyar népművészet megismeréséhez, műveléséhez!
„Segíts magadon, az Isten is megsegít! … és mások is!
Keressék az élő népművész mestereket, használják bátran a tanfolyamok útmutatásait, az internet, a könyvtárak, a múzeumok, a televízió, rádió nyújtotta lehetőségeket is!
Ily módon sajátíthatják el mind azt, amelyeknek elődeink a kitapasztalói, birtokosai és továbbadói voltak.
Meglátják, igen hamar el tudják majd készíteni lakóhelyük, ruhatáruk, használati tárgyait, éléskamrájuk finomságait.
Megismerhetik a „fűben, fában orvosság” azaz hagyományos népi orvoslás, a fűnyíró nélküli kertművelés és a háziállattartás fortélyait. A szeretettel végzett teremtő munka folyamatát: örömöket, nehézségeket, eredményeket.
Tapasztalataikat másokkal kölcsönösen megosztva újabb sikereket érhetnek el. A kialakuló öko közösségeikben a pénz akár ki is iktatható, mert termékért terményt, tapasztalatért jó szót vagy segítő kezeket kapnak majd cserébe.
Csodálatos népköltészetünk révén történelmünkről mondáink, meséink, játékaink, dalaink olyan világba visznek el, amelyekben a szépség mellett rálelhetnek napi élethelyzetük megoldására is. S közben a régi magyar szókincs sem feledődik, beépülhet aktív szóhasználatukba.
A népzene és a néptánc tanulása nemcsak a maguk, hanem társaik számára is a legkellemesebb fizikai és lelki hasznot nyújtják majd pl. családi, közösségi összejöveteleken is.
A népművészeti tevékenységek során gyarapodik önmagukba és közösségükbe vetett hitük, mely bizonyosan hozzásegít mindenkit az igazi, valós szellemi és lelki értékek megismeréséhez és tovább adásához gyermekeik, unokáik és az utánuk jövőknek.
.
Kívánom, hogy minél hamarabb tartozzanak Önök is a magyar népművészet testet és szellemet együttesen működtető valamelyik ága lelkes magoncai, majd pedig büszke mesterei közé, ahogyan Barakonyiné Katika és Maszlag Adrien kiállítók is tették, példázzák.
Köszönöm, hogy meghallgattak, s ezennel Lapistón a VI. Lepényváró Fesztiválon a Barakonyi Péterné Katika gobelin és a Maszlag Adrien gyöngy munkáiból készült kiállítást megnyitom.
A látottak és hallottak váljanak kedves egészségükre!
Szentes, 2013. július 27.
Hankó Györgyné
néprajzi gyűjtő, néptánc pedagógus