Édesanyáink rongydarabokból varrták labdáinkat. A harmincas években a Deák Ferenc utcai Református elemi iskolában Vecseri Sándor tanító – igazgató úr – tantermében III-IV. osztályos fiúk együtt, egy idõben, majd V-VI. osztályosokat, ötvennéhányunkat tanított. Az udvarban tornáztunk, rongylabdáinkat rúgtuk. Az iskola kis kertjében láttuk a példás konyhakertet.

Hazafelé menve, és a szünetek napjain a Nagyvölgy õsgyepén, Hékédtõl a Korsós sori MÁV futballpályáig rúgtuk rongylabdáinkat. Mérkõzéskor Nittinger Géza állomásfõnök úr a vasúti töltésen állt, figyelte, ösztönözte a MÁV futballistáit. Mögé, mellé álltunk “Hajrá, vasutas” szavak ismétlése nélkül is jelesen játszottak a futballisták. Nittinger Ferenc, Csatordai, Koós, Ocsovszki és a többiek… Váradi Illés futballista  a közeli kunszentmártoni, szarvasi országutak sorompóját kezelte. A fõnök úr a helyére állt, Illés a pályára, így tartalékosként, sérült játékos helyett játszhatott. A fõnök úr Ferenc fia, fejének közelébe rúgott labda, többnyire az ellenfél kapuján belül esett a talajra. “Buksi” néven lett ismert. A MÁV kiváló futballistái Délmagyaror-szág válogatottjában folyamatosan szerepeltek. Fodor Sanyi nagyhegyi, Nagy Misi felsõpárti elemi iskolás osztálytársaink itt ismerték, szerették meg a futballt. Kapusként, edzõként is ismertek lettek. A futballpálya végénél felépült a sportcsarnok, megszervezõdött a birkózó csapat. Bélteki István, Kalicska Pál, Szarvadi László, Szarvadi Sándor, Szlapák János. Szarvadi László ács szakmunkás tanítómesterem emlékezett: “Szabad utazási lehetõségünk volt, de a közeli városokba vasúti hajtánnyal mentünk. Edzettük magunkat.” Eredményesen szerepeltek. A sportolók mérkõzéseiket a MÁV Baross utcai otthonában, Bélteki István borbély mûhelyében, Böszörményi Sándor kereskedõ boltjában vitatták meg és vonták le a tanulságokat.
Nittinger Géza szolgálati éveibõl a sport tényeibõl vázoltam. Kis teherbírású vasútvonalakat nagy teher-bírásúra cseréltek. A személyszállításba motoros jármûvek kerültek. Megépült javításukra, tárolásukra a motorgarázs 1926-ban.
A 40-es években a német befolyás növekedett… A fõnök úr magyarságát bizonyította: Nádaira jegyeztette a nevét. Ugyanezt tette Flock István állami iskolai néptanító Selmeczi névvel. Rájuk felnéztünk. Példás életutakat sorolhatnék… Jegyzetem tavaly kezdtem, befejezni talán most sem sikerült. Édesanyáink mindent megtettek értünk, õk adták az elsõ labdát a kezünkbe…              Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2013 06 12 22:04-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.